A MAGYAR KATONAI SZLENG
IV.
III. Alaki szóalkotás
A) S z ó ö s s z e t é t e l. Az egyik leggyakoribb szóalkotási mód a katonai szlengben (vö. BACHÁT: AnyKöz. 117). Csoportnyelvünk összetett szavai az elő- és utótag bázisnyelvi jelentése miatt általában szokatlanok, más nyelvi közegben nemigen jöhettek volna létre. Keletkezésükben szerepet kaphatnak a képzettársítások is, különösen a metaforikus vonások gyakoriak. A katonai szlengben is megfigyelhető a BÁRCZItól "főnevesített összetett jelző -nek nevezett összetételtípus (vö. MNyTK. 29. sz. 35).
1. Szerves összetételek
a) Alárendelők: bokorugró 'lövész'; sokatszívott 'öregkatona'; fagatya, tundrabugyi 'vattás nadrág'; kondértündér, konyhamalac 'szakács'; kupola/toronynyúl 'irányzó'; mesterhármas 'WC-mosdó-zuhanyzó' (mert "mestermunka" feltakarítani); kotonkabát 'vegyivédelmi köpeny'; inkubátorszökevény 'kistermetű'; fókavadászat 'felmosórongy-keresés'; négerverejték 'kóla' v. 'kávé'; nyuszibulldózer 'gyalogsági ásó'; nyusziseriff 'lövész parancsnok'; szöcskerét 'gyakorlótér'; vízilóbölcső 'kimélyedt közepű ágy'.
Az ide sorolható szavak egy része a személyneveket akarja utánozni: gumigyurka, gumigyuszi 'másodidőszakos katona'; gyohaberci, kopár-koparovics-koparov, kopteriván, soknapújóska 'újonc' stb.
b) Mellérendelők: lótifuti 'az ügyeletes tiszt írnoka'; csilivili 'kifényesített' (pl. cipő); heppabungi 'lazsálás'; szopás-szívás, szopatás-szívatás 'kitolás'.
Ikerítés: glottiflotti 'tornanadrág'; cucimuci 'felszerelés' (<< cucc); sikamika, surumuru 'felmosás, sikálás'.
2. Szervetlen összetétel: szakadj-meg-vezető 'szakaszvezető'.
B) S z ó k é p z é s. A katonai szleng szavai a bázisnyelv képzőivel képződnek; speciális, más nyelvváltozatban nem használt képző nincs (vö. a diáknyelv képzőivel: BÜKY: Nyr. 98: 282-3). A gyakori képzők közül az egyébként is sűrűn előforduló -ás, -és képzőt, mivel a katonai szlengben is bármelyik igéhez járulhat (fókázás 'felmosás'; pihizés 'pihenés' stb.), nem tárgyalom. Nagy terheltsége miatt a katonai szlengben is külön figyelmet érdemel a kicsinyítő képzők egy csoportja (vö. KSZIL. 53; BÁRCZI: MNyTK. 29. sz. 30–1; BACHÁT: AnyKöz. 116). A kicsinyítő képzővel alakult szavakban gyakori a tő csonkulása.
A szlengben megfigyelhető szóképzést (legalábbis annak egy részét) a magyar nyelvészeti szakirodalom "játszi szóképzés" néven tartja számon (vö. LACZKÓ, Játszi szóképzés. Bp., 1907. [NyF. 49. sz.]); a szleng fogalmának bevezetése és az a tény, hogy a játszi szóképzés tulajdonképpen szlengszavakat hoz létre, szükségessé teszi azonban ennek a terminus technikusnak a felülvizsgálatát (vö. BÁRCZI: MNny. 4: 74, jegyz.).
1. Névszóképzők (deverbálisak):
-ó, -ő: (az ezzel a képzővel keletkezett szavak általában "főnevesült jelző formájába öntött körülírások : BÁRCZI: uo.) lóbaszó 'nagytermetű'; köhögő 'géppisztoly'; kaparó 'gyalogsági ásó'; surranó 'bakancs'; ringató 'terepimitátor'; futkosó 'katonai börtön'.
(denominálisak):
-ci: manci 'Rába Mann teherautó'; surci 'bakancs'; kopci 'újonc'.
-csi: babcsi 'bab'; bikcsi 'jó' (<< bika); kimarcsi 'kimaradás'; zacsi 'zászlós'; kopcsi 'újonc'.
-csó: kopcsó 'újonc'.
-i: broki 'hímvessző'(<< ?bráner); bungi 'búvóhely' (<< bungalló); futi 'katonai börtön'; gyopi 'újonc' (<< gyopár); höki 'harckocsi'; kopri 'újonc' (<< kopár); kotri 'fogda' (<< kóter); obi 'kitolás' (<< oboa); őrmi 'őrmester'.
-inger: kopinger 'újonc'; tápinger 'előfelvételis'.
-kó: kimarkó 'kimaradás'; szecskó 'újonc' (<< szecska); szeszkó 'alkohol'.
-nyó: kopirnyó 'újonc'.
-ó: smiró 'újonc' (<< smirgli); skuló 'lövedék'.
-si: miksi 'télikabát' (<< mikádó); gyaksi 'gyakorlat'.
-asz, -esz: sivasz 'újonc'; csocsesz (öreg cs. 'öregkatona' << csocsó); pálesz 'pálinka'; brokesz 'hímvessző'.
-szi: fogszi 'fogda'; kopszi 'újonc'; szakszi 'szakaszvezető'.
-u: sipu (<< síp), gyiku (<< gyík) 'újonc'; pusku 'puska'.
-usz: gyengusz 'gyengélkedő'.
-s: csellós 'konyhamunkás'; felsőágyas 'újonc'; infrás 'szemüveges'; kilós 'százados'; kőbaltás 'laktanyai fodrász'; pizsamás 'tábornok'; tyúkbeles 'telefonos'; krumplivirágos 'tisztes'.
-ú, -ű: ezernapú, riadtszemű 'újonc'; pirosszemű 'lövész'; stabifülű 'nagyfülű'; kolbászarcú 'ellenszenves'.
Nem gyakori, de azért jól kimutatható, hogy egyes képzők eredeti funkciójukon túl a képzett szónak valamely fogalmi csoportba sorolását, hasonló jelentésű szavak közé illesztését is elvégzik. Egy szombathelyi szakasz nyelvében például az ételnevek -csi képzőt kaptak (babcsi, kakcsi, szalcsi). Ennél nagyobb körben fordul elő a -kó képző 'szeszes ital' jelentést is hordozva: denkó, repkó, spirkó 'denaturált-, illetve repülőszeszből, spirituszból hígított ital'; vegykó 'vegyespálinka'; szeszkó 'szeszesital'.
2. Igeképzés. A katonai szlengben igék csak nagyon kis számban keletkeznek; a csoportnyelvben található igék nagy része már képzett alakban került a katonai szlengbe, így itt nem vehetjük számba. A katonai szlengben képzett igék leginkább névszóból jönnek létre, s legtöbbször igekötő is módosítja a jelentésüket (vö. BACHÁT: AnyKöz. 117).
-l: brekkel 'békaugrásban jár'; kiidegel 'felidegesít'; felkócol 'felmos'.
-z: (be)stokizik 'a stokira a ruhát (rá)hajtogatja'; beszódáz, beultráz 'takarítószert szór szét'; csellózik 'konyhai munkát végez'; fókázik 'felmos'; ráhátékáz 'a hiány megtérítéséről jegyzőkönyvet vesz fel'; topázik 'ügyetlenkedik'.
-int: kimarcsint 'kimaradásra megy'; hesszint 'pihen'.
Az igekötő magában is módosítja a jelentést: megsunnyog, elsumákol 'ügyeskedéssel kibújik a munka v. vmi más alól'; elsunnyog 'titokban (főleg munka elől) elszökik'; megdumál 'szükségtelenül véleményt fűz vmihez'. Különösen a mozgást jelentő igék igekötős változataiban látható jól ez a változás: felvakkan 'felkel'; kivakkan, kizuhan, kiciccen 'kimegy'; nekizizzen, nekizuhan 'elkezd'; rávakkan, ráciccen 'csalódik, meglepődik' stb.
Akad olyan igekötő is, amelyik a köznyelvben ismeretlen jelentésben is használatos; például a szét- 'nagyon, fokozott mértékben'; vö. szétszopat 'nagyon ellátja baját'.