ELTE Etológia Tanszék 1994-2000

Bevezetés

Az Etológia Tanszék mint az ELTE Magatartásgenetikai Laboratóriuma kezdte pályafutását 1973-ban. Feladata az etológia oktatásának és kutatásának megszervezése volt. Összesen három munkatárs kezdte ezt a munkát néhány, a GBÁ-n rendelkezésünkre bocsájtott, üres helységben. Az etológia világszerte a hetvenes években érett modern tudománnyá és rendszeres egyetemi oktatása is abban az időben kezdődött külföldi egyetemeken. Az ELTE és különösen a Biológus Tanszékcsoport érdeme, hogy ennek az úttörő vállalkozásnak, akkor helyet és szellemi otthont adott. Mindmáig az ELTE az egyetlen hazai egyetem amelynek biológus tananyagában az etológia kötelező tárgyként szerepel.

A tanszéken dolgozó, kibővült munkacsoport húsz éven keresztül foglalkozott a paradicsomhalak viselkedésének vizsgálatával, az eredmények széleskörű nemzetközi elismerést nyertek, egyes vizsgálataink tankönyvekbe kerültek. Komoly magatartáskutató laboratóriumokat építettünk ki, új kisérleti módszereket vezettünk be és tanítunk. Az etológia elfogadott, sokak által művelt tudományág lett az országban. Bekapcsolódtunk az etológia nemzetközi kapcsolatrendszerébe, jelentős számban fogadunk látogató kollégákat és járunk magunk is külföldi kutatóhelyekre. Felnövekedett egy komoly szaktudással rendelkező oktató és kutatógárda. A tanszék utolsó öt évéről készített beszámoló főként az ő kiemelkedő munkájukat tükrözi.

...

Tanszéki Kutatási Programmok

1. ...

3. Evolúciós rendszerelméleti kutatások

4. A kutya és az ember közötti kommunikáció etológiai, humánetológiai és pszichológiai vizsgálata

 

3. Evolúciós rendszerelméleti kutatások

Az állati magatartás és annak evolúciós alapjai megértésében számos olyan kényes és tisztázatlan elem van, amely végső soron a kutatások keretét meghatározó fogalmi rendszerek és modellezési módszertanok alkalmasságára vezethető vissza. Ezért nem lehet új evolúciómodellt, vagy akár új tanulásmodellt kidolgozni anélkül, hogy új fogalmakat és új eszközöket definiálnánk, és azok használatát megfelelően megalapoznánk. A magatartásmodellezés és az evolúció esetén ez szükségszerűen a biológia, a pszichológia, a számítástudomány (ill mesterséges intelligencia), a rendszerelmélet és a filozófia közös határvidékére vezet. A találkozási pont a folyamatmodellek módszerelmélete. A fenti területek az elmúlt évtizedben számos új eredményt hoztak létre, az alapkérdések azonban továbbra is nyitottak maradtak.

Ezekbe a vitákba kapcsolódnak be kutatásaink. Közelebbi kiindulópontunk a Csányi Vilmos által még a hetvenes években kidolgozott nemklasszikus szemléletű evolúciós hipotézis volt. Mai eredményeink tükrében azt kell mondani, hogy ennek leglényegesebb vonása a fejlődő rendszerek autonómiájának kihangsúlyozása. E tekintetben is párhuzamot vonunk a modellező agy jelenségei és a filogenetikai evolúció között. Ma az autonómia problémáját nemzetközi figyelem övezi. Munkánk közelebbi célja az volt tehát, hogy az autonóm rendszerek elmélete, a belső komplexitásnövekedés eredete és mechanizmusa tárgyalására megfelelő alapokat dolgozzunk ki. Majd ezekre építve konkrét esetekben, legfőképpen az ember viselkedésének evolúciós problémáira, a kulturális evolució rendszereinek problémáira keressünk elméleti megoldásokat.

A kérdések tanulmányozására egy új rendszer modellt dolgoztunk ki, melyet komponens-rendszernek neveztünk el, ezt az a tulajdonság jellemzi, hogy - a kémiai reakciórendszerekhez hasonlóan - spontán új alkotórészeket állít elő. Bizonyos körülmények között (az ún. immenzitási hipotézisről van szó, amikor is a komponens típusok száma sokkal nagyobb, mint a kopmponensek száma) az ilyen rendszerben "információs robbanás" következik be. Az újonnan keletkezett komponensek a régiek mind újabb tulajdonságait kénytelenek használni a kölcsönhatások megvalósítására. A rendszert definíáló információhordozók tehát időben megváltoztathatók, és a rendszer "súlypontja" eltolódhat. Ebből a gondolatból kiindulva eredményül egy nem-algoritmikus folyamatmodellt kaptunk, amely azonban pontosan megfogalmazhatónak és elemezhetőnek bizonyult.

Ez általános modellt ad számos ismert kérdés tárgyalásához (funkció-változás, struktúra-funkció problémák, biológiai információ, "evolúciós barkácsolás", a kognitív funkciók esetleges epifenomenális jellegéröl folyó vita, reprezentáció versus konstrukció, instrukciós vagy szelekciós mechanizmusok stb). Ennek eredményeképpen kritikailag tárgyalhatóvá váltak azok a rivális elméletek, amelyek a biológiában és másutt a fejlődés és bonyolultság magyarázatát ígérik (a szinergetika, a disszipatív struktúrák, a konnekcionizmus, a nemlineáris dinamika és a katasztrófaelmélet, a "mesterséges élet", jelentéselmélet stb).

Az eddigi eredmények lehetővé teszik ezek rendszeres tárgyalását, új terveink pedig az alkalmazások irányába mutatnak. Számítógépes szimulációkon dolgozunk, amelyek komponens-rendszerek bizonyos mérvű megvalósítására képesek.

Tudományos eredmények

- Kidolgoztuk egy konstruktív matematikai indíttatású modellezési módszertan alapjait.

- Kidolgoztuk az ún. komponens-rendszerek elméletét.

Alkalmaztuk a komponens-rendszereket néhány ismert probléma

tárgyalására. Igy :

Az önreprodukció számítógépes modelljeinek felülvizsgálatára. Kimutattuk, hogy az ismert modellek reprodukciója triviális a komponens-rendszerek hasonló folyamataihoz képest.

A biológiai bonyolultság egy elméletének kidolgozására. Megfogalmaztunk egy

komplexitásfogalmat, amely képesnektünik számot adni az evolúciós komplexitásról és mentes az algoritmikus komplexitáselmélet problémáitól.

Az információelmélet új megközelítésének szükségességét mutattuk ki, és

kidolgoztuk a referenciális (működési) és nemreferenciális (leírási) információ fogalmai, mely egy új megközelítés alapjául szolgál.

Igazoltuk, hogy a Church-Turing Hipotézis (CTH) nem érvényes a komponensrendszerekre. A CTH szerint minden egyértékű folyamat kiszámítható, a komponens-rendszerek viselkedési tere azonban nem definiálható és így nem is kiszámítható.

- Vizsgáltuk a szerveződési szintek megjelenését az evolúció során

- Vizsgáltuk az emberi evolúció korai szakaszát leiró modelleket

  • Foglalkoztunk a kulturális evolúció kezdeti szakaszában az etológiai tényezők

    hatásával. Vizsgáljuk a prelingvisztikus fázis csoportszinkronizációs tényezőit, vizsgáljuk a

    csoportindividualitás szepét a korai evolúcióban. Vizsgáltuk az idearendszerek szerepét a

    korai társadalmak kialakulásában

  • A témával kapcsolatos közleményeket a publikációs lista tartalmazza.

     

    4. Új kutatási témánk : A kutya és az ember közötti kommunikáció etológiai, humánetológiai és pszichológiai vizsgálata

    A tavalyi évben egy teljesen új témát indítottunk a humán etológia területén. A témát a szokásosnál részletesebben indokoljuk.

    A csoport fiatal tagjai kivétel nélkül a paradicsomhalas témából szerezték (vagy éppen szerzik) tudományos fokozatukat. További fejlődésük érdekében célszerűnek látszik a témaváltás. Ez a nyulak viselkedésökölógiai vizsgálatával részben már el is kezdődött (Altbäcker, Bilkó). Néhányan (Csányi, Dóka, Miklósi, Topál) egy magasabbrendű állattal, a kutyával szeretnének további kutatómunkát folytatni. Az új téma indokolja, hogy a szokásosnál részletesebben mutatjuk be a tervezett programm hátterét.

    A kutyát háziasítását az ember mintegy 14.000 évvel kezdte el, s ennek eredményeképpen szinte az egyetlen állat, amelyik minden emberi kultúrában megtalálható. Annak ellenére, hogy az ember evolúciójának utolsó tízezer évét a kutyával együtt élte meg, viszonylag kevés figyelmet kapott ez az állat a viselkedéssel foglalkozó kutatóktól. Néhány korábbi vizsgálat ugyan foglalkozik a kutya tanulási képességével, de például máig nem készült részletes leírás a kutya viselkedésének elemeiről (etogram). Mindennek az oka, hogy a kutyával való kísérleti munka nagyon sok metodikai problémát vet fel, mivel ez az állat nem kezelhető úgy, mint egy laboratóriumi patkány, macska, nyúl vagy aranyhal. A kutya természetes környezete ugyanis az emberi család, hiszen a domesztikáció során az az emberhez vonzódó, az emberi kommunikációt legjobban megértő, az emberi szociális viszonyokhoz leginkább alkalmazkodó állatok utódait tenyésztették tovább. Mindezt figyelembe véve hipotézisünk szerint a kutyában a domesztikáció során olyan genetikai változások mentek végbe, amelyek alkalmassá tették az állatot az emberrel való kommunikációra, s ebben a tekintetben e két faj kapcsolata egyedülálló az állatvilágban.

    A témát három alapkérdés vizsgálatával szeretnénk feldolgozni.

    (1) Megfigyeljük és értelmezzük a családban élő un. "családi kutya" viselkedését.

    (2) Munkakutyák (pl. vakvezető kutya) bevonásával szeretnénk feltárni az ember és a kutya közötti kommunikáció lehetséges mechanizmusait, vizsgálni szeretnénk azt a kérdést, hogy a munkakutyák teljesítményének magyarázatához elégséges-e egy szimpla kondicionálási mechanizmus feltételezése.

    (3) A domesztikáció valószínűleg a kutya kognitív képességeire is hatással lehetett. Többek között tanulásra, imitációra, belátásra irányuló kísérletek elvégézésével szeretnénk a kutyák mentális képességeit vizsgálni.

    Az emberi nyelv eredete: a kutya mint modell

    Az emberi nyelv evolúciós kifejlődése teljesen egyedülálló jelenség az állatvilágban. Az állati kommunikáció mindig (talán a delfineket kivéve) zárt kommunikációs rendszer, amely pontosan meghatározható számú üzenetet tartalmaz és az üzenetek száma általában elég kis számú, úgy 10-50 között van a különböző fajoknál. Az üzenetek legtöbbször az állat belső állapotáról adnak jelzéseket. Egészen ritka az a jelenség, ha egy faj a környezetéről közöl pontosabb információkat kommunikációs rendszerével, mint például a méhek, amelyek táncnyelvükkel a táplálékforrás pontos irányáról, távolságáról és még a lelőhely gazdagságáról is képesek egészen pontos adatokat szolgáltatni. Egyetlen állat sem képes azonban a múltról beszélgetni, vagy elképzeléseket közölni, ugyancsak képtelenek az állatok a távolabbi jövőben lejátszódó eseményekre utalni.

    Minden állati elme, még a hozzánk legközelebb álló emberszabású majmok elméje teljes mértékben izoláltan működik, gondolatok cseréje az állatok között nem lehetséges. Ezzel persze nem tagadjuk a viselkedés összehangolódását biztosító egyes mechanizmusok működését.

    Az emberi nyelv elvileg másféle kommunikációs rendszer. Először is, a nyelv nyitott kommunikációs rendszer, a lehetséges üzenetek száma elvileg végtelen. Egy másik lényeges különbség az emberi nyelv és az állati kommunikáció között, hogy az emberi nyelvben a szavak, a kommunikációs jelek jelentése és az adott jel formája között semmiféle, a jelentésre utaló kapcsolat nincs, eltekintve a hangutázó szavaktól. Az állati kommunikációs jelek viszont javarészt analóg típusúak, "motiváltak", ritualizációs kapcsolatot lehet találni közöttük és jelölt viselkedés között. Egy további fontos különbség, hogy az állati kommunikáció jeleit az állatoknak általában nem kell megtanulniuk, kivéve talán egyes madárfajoknál a territóriumot jelző énekeket. A kommunikációs jelek az állati viselkedésben döntően genetikai mechanizmusokra támaszkodva jelennek meg. Az ember viszont, noha minden ember ugyancsak génekben rögzítve rendelkezik a nyelvhasználati képességgel, tanulja azt a nyelvet, amelyen kommunikálni képes. Az emberi nyelvek bár látszólag nagyon különbözőek, mégis a lehetséges kommunikációs formák egy igen szűk osztályához tartoznak.

    A nyelv nyitottsága, a jelek absztrakt volta, valamint az a megszorítás, hogy a jeleket és a jelek használatára vonatkozó szabályokat tanuljuk, azt eredményezte, hogy az emberi elme nem izolált, hanem egy-egy nyelvi közösség szociális rendszerének nyitott komponense. Az emberi nyelvvel történő kommunikáció mindig a közösség, egy embercsoport szerveződési szintjén valósul meg, hiszen a közösségtől tanuljuk nemcsak a szavakat és a nyelvtani szabályokat, hanem azokat a gondolatokat is, amelyekből környezetünkről szóló elképzeléseinket, sőt a saját személyiségünket felépítjük. Az állati elme is képes arra, hogy a környezetéről valamiféle modellt építsen az agyban és e modell segitségével gondolkodjon az eseményekről és azok lehetséges következményeiről. Ha az állat hosszú életű, gazdag tapasztalatokra tehet szert és belső gondolkodása ezt tükrözni is fogja, de bármilyen intelligens is legyen az illető egyed, gondolatait, tapasztalatait nem képes fajtársainak átadni.

    Az ember viszont egész életében szinte folyamatosan cseréli gondolatait fajtársaival, felhasználhatja mások, akár sok generációval ezelőtt élt őseinek tapasztalatai is. Az emberi elme környezetről kialakított modellje tehát nyelvi modell lesz és a nyelv kitűnő eszköze a modellezésnek.

    Igen izgalmas kérdése a humán etológiának, hogy milyen körülmények késztették emberszabású, de nyelvet még nem beszélő őseinket a nyelvhasználatra. A nyelvhasználati képesség genetikai adottság, az ember faji jellegzetessége, mai biológiai ismereteink alapján minden kétséget kizáróan az evolúció terméke. Azt viszont nem tudjuk és ez nagyon összetett kérdés, hogy pontosan melyek voltak azok a szelekciós tényezők amelyek a nyelvhasználathoz vezető genetikai változásokat létrehozták. Abban minden kutató egyetért, hogy az emberi törzsfejlődés során volt egy olyan periódus, amikor a nyelvhasználat még nem létezett, vagy amikor még csak kezdetleges formában nyilvánult meg. Ebben a periódusban az az egyed, amelyik genetikai okok miatt (mutációk) valamivel jobban volt képes magát nyelvileg kifejezni, annak ebből jelentős genetikai előnye származott, azaz a többiekhez viszonyítva nagyobb számú felnőttkort megérő gyermeke lett (fitnesz). Az már vitatott, hogy vajon a nyelveket egyetemesen jellemző nyelvtani vonások kialakulása milyen mértékig magyarázható a klasszikus adaptációval. Azok a nyelvészek, antropológusok, etológusok, pszichológusok, akiket ez a probléma érdekel, mind azon törik a fejüket, hogy a kis 50-70 fős csoportokban élő őseink kezdetleges, még nagyrészt állati jellegű, életének milyen jellegzetessége kínálta a nyelvhasználóknak azt az előnyt, amely azután a soktízezer generáció során végbement szelekció hatására a mai fejlett nyelvhasználati képességhez vezetett.

    Vannak akik azt gondolják, hogy a kooperáció hozta létre a nyelvet, hiszen a mai embercsoportok fejlett együttműködése nyelv nélkül igazán elképzelhetetlen. Mások, közöttük mi is azt vetjük ez ellen, hogy igazi nyelv nélkül is kialakulhat fejlett kooperáció, éppen a kutyafélék remek példái ennek. Vadászat közben összehangolt, jó szervezés látszatát keltő együttműködés figyelhető meg a farkasoknál, afrikai vadkutyáknál, és ezek nem beszélnek nyelvet. A kutyafélék, oroszlánok és más falkában vadászó állatok együttműködésének titka abban van, hogy a vadászatot mindegyik egyed pontosan ugyanúgy képzeli el, ugyanazt gondolja róla. Például, ha egy akció során valamelyik egyednek jobbra kell menni, hogy a préda útját elvágja, az az egyed megy jobbra, amelyik a legközelebb van. Ezt a fajta együttműködést természetesen az emberek is ismerik, a jól összehangolt csoportok tagjai "ismerik egymás gondolatait" és szinte egy tettként hajtanak végre bonyolult akciókat munka, sport, vagy háború esetén.

    Mások szerint a jobban beszélő ember magasabb helyre kerül a rangsorban, és igaz, hogy, az összevissza beszélő emberek ritkán lesznek vezetők, míg a megfontolt, ügyes beszéd képessége gyorsan előre vihet valakit a rangsorban. A vezetőknek pedig rendszerint, az archaikus társadalmakban legalábbis, több gyermekük szokott lenni mint az átlagembernek.

    Van olyan elmélet is, amely szerint a gondolkodás fejlődése mintegy kikényszerítette a nyelvi kommunikáció megjelenését. Az egymással szüntelen konfliktusba kerülő előember csoportok közül azok maradtak fenn nagyobb sikerrel, amelyek összetettebb módon voltak képesek modellezni környezetüket, megjósolni a saját és más csoportok jövőbeni viselkedését. Az egyre bonyolultabbá váló gondolkodás pedig valahogyan megindította a gondolkodásról történő kommunikáció evolucióját is. Már ez a néhány példa is mutatja, hogy a kérdés rendkívül összetett és bizonyosan nem lesz könnyű megoldani.

    Az Tanszéken régebben már foglalkoztunk különböző kutya-etológiai problémákkal és most is folyik egy kutyaviselkedési vizsgálat, amely igen érdekes kommunikációs problémákat vet fel. Az előzetes megfigyelések alapján az a meggyőződésünk alakult ki, hogy az ember-kutya kommunikáció vizsgálata rendkívül fontos, mivel bepillantást engedhet az emberi nyelv eredetének problémáiba.

    A kutyák ősei, farkasok vagy valamiféle azzal szoros rokonságban lévő őskutya, igen fejlett szociális viselkedésű állatok voltak. Az ember mintegy 14.000 évvel ezelőtt kezdte meg háziasításukat, ami tulajdonképpen még ma is tart. Feltehetjük a kérdést, hogy a domesztikálódó kutya életében milyen tényezők jelentették a legfontosabb környezeti feltételeket, a legnagyobb szelekciós nyomást?

    Az ember igen sokféleképpen használja saját céljaira a kutyát, leggyakrabban kísérő társként, házőrzőnek, vadásztársként, vagy nyájőrző szolgaként, de használták a kutyát harci feladatokra, sőt még élelmiszertartaléknak is. Ha a kiválogatásban ennyiféle praktikus cél lebegett az ember szeme előtt, bizonyos, hogy e szempontok mögött található valamiféle közös tényező is. Bármilyen célra is tartják a kutyát, nagyon fontos, hogy engedelmes legyen, megértse ami tőle kívánnak, megértse azt az adott helyzetet, amelyben a feladatot végre kell hajtania. Az ember a kutyához is állandóan beszél, néven nevezi, parancsolja, dícséri és ha kell alaposan leteremti. Teljesen nyilvánvaló, hogy az a jó és értékes példány, amelyik a parancsokat, utasításokat, érzelmi kitöréseket könnyen megérti és saját viselkedését ahhoz hangolja, annak lesz tehát szelekciós előnye a háziasítás során, annak utódait fogja az ember nagyobb számban megtartani. Egy emberi környezetben élő átlagos kutya legalább 30-40 szót megért, engedelmeskedik a parancsoknak és képes bonyolult helyzetekben megfelelően viselkedni. Hajlandó a gazdával együttműködni, sőt nemcsak hajlandó, de él-hal az együttműködésért, könnyen átveszi a gazda lelkiállapotának változásait és még utánozni is igyekszik mesterét.

    Ez a helyzet könnyen átfordítható a nyelvet még nem beszélő, de már affelé igyekvő homo elődeink körülményeire.

    Aki megért néhány tíz különböző vokalizációs jelet, aki hajlandó és akar együttműködni a többiekkel és utánozza is ezeket, aki könnyen beleéli magát a társainak lelkivilágába, annak emocionális és kognitiv aspektusait igyekszik felfogni és a maga számára hasznosítani, az szelekciós előnyre tesz szert és ez alapja lehet a nyelv evolúciós kialakulásának.

    Ennek alapján számos okunk van azt feltételezni, hogy a mai kutyák is elindultak már a nyelvhasználati képesség felé vezető hosszú úton, bizonyos készségre tettek szert az ember mentális állapotának megítélésében, az emberi nyelv által szolgáltatott helyzetkulcsok felfogásában. Ennek értelmében az emberrel történő kommunikációjuk vizsgálata egészen bizonyosan használható lesz az emberi nyelv eredetének felderítésében is.

    Kisérleti programok

    A téma művelésére olyan teamet szerveztünk, amelyben az etológusok mellett pszicholingvisztikusok, pszichológusok, a kognitiv tudomány szakértői is résztvesznek, hogy az adott problémakört interdiszciplináris alapon közelíthessük meg. A vizsgálatokat néhány általánosan használt fajtára, "közép" kutyákra, labrador, német juhász, stb. korlátoznánk. A teljes program a következő négy, egymással összefüggő, részben átfedő altémára bontható:

    1. A családi kutya etológiai vizsgálata

    Korábbi kísérleti tapasztalataink alapján nyilvánvaló, hogy tudományos intézményben tartott, hagyományos állatházban nevelt kutyákkal semmiféle a kognitív képességekre irányuló vizsgálatot nem érdemes végezni, mert a kutya csak természetes emberi környezetében, az emberi családban, képes értelmi képességeit teljes kapacitásában megmutatni. Bezárt, gazdanélküli, érzelmileg megnyomorított állatokkal nem érdemes dolgozni. Némi meglepetésünkre irodalmi vizsgálódásaink azt mutatják, hogy nagyon kevés a kutyaetológiai publikáció. Főként gyermekek és kutyák közötti kommunikációt vizsgáltak, kimutatták, hogy a kommunikáció kétirányú. A kutatások kitértek arra is, hogy a gyermek és kutya közötti kommunikáció mennyire függ a két résztvevő életkorától. További kísérletekkel vizsgálták, hogy milyen különbségek fedezhetők fel az intraspecifikus kommunikációban a kutya (azonos, vagy más fajtába tartozó kutya) és a gyerek (az anyával, a családdal, kortársakkal) között. Más kutatások során azt vizsgálták, hogy a gyerek és a kutya státusza a családban (életkor, egyke, testvérek, kis kutya, nagy kutya, öreg kutya, stb.) hogyan befolyásolja a közöttük megfigyelhető interakciókat.

    Igen sok szakkönyv és szakcikk foglalkozik a kutyák idomításával, különböző célfeladatokra történő tanításának módszereivel. Ennek ellenére a kutyának a természetes környezetében - az emberi családban - folyó életét, viselkedését főként csak anekdoták szintjén ismerjük, s tudományos igényő etológiai vizsgálatokat az említetteken kívül nem végeztek. Ennek nyilvánvalóan több oka is van, de talán a legnagyobb nehézséget a metodikai problémák megoldása jelenti.

    A kutya mesterséges állat, az ember szociális környezetében történő túlélésre, alkalmazkodásra szelektálták. A leggyakoribb szociális környezet az emberi család. A családi kutya vizsgálata azonban rendkívül összetett feladat, hiszen meg kell oldani a megfigyelő jelenléte által okozott zavaró hatások kiküszöbölését, továbbá nem elegendő a kutya megfigyelése, azt az adott család pszichológiai, humánetológiai vizsgálatával is ki kell egészíteni. Jól tudjuk például, hogy a kutyák rendkívül könnyen illeszkednek be egy embercsoport rangsorába, de ahhoz, hogy ezt a jelenséget tudományosan is vizsgálhassuk nyilvánvalóan nemcsak állatetológiai módszereket kell alkalmaznunk. A családi kutya vizsgálatánál két fő kérdéscsoportra térünk ki.

    a.) A kutya tetszőleges nyelvi környezetben képes beépülni a kis emberi közösségekbe. Kérdés, hogy ezeknek csoportoknak milyen a szociális szerkezete? Hány főből álló csoportban képes hatékonyan működni a kutya? Milyen szociális funkciót lát el a családban? A kutya környezetének szociometriai vizsgálatát a gazdák kikérdezése, pszichológiai tesztek mellett a kutya-családtag közötti viszony etológiai vizsgálatával kell kiegészíteni.

    b.) Vizsgálni kívánjuk a kutya és az ember közötti kommunikációban a megértés folyamatát. Milyen jeleket értelmez a kutya és milyen a kutya viselkedésmintázatok értelmezése a gazdánál, idegennél, kutyát nem tartó embereknél? Természetesen megfelelő óvintézkedések szükségesek az "okos Hans" effektusok kiküszöbölésére.

    A vizsgálatokhoz az szükséges, hogy 20-30 megfelelően válogatott és felkészített családban élő kutya viselkedését 1-3 éves periódusban figyeljük meg, írjuk le és értékeljük. Különös tekintettel kell lenni az ember és az állat közötti kommunikációra, az esetleges együttműködésnek módozataira, a kutyának a család szerkezetébe történő beilleszkedésének mechanizmusaira.

    A feladatot önkéntes résztvevők szervezésével kívánjuk megoldani, lehetőleg egy vagy kevés kutyafajta felhasználásával. A megfigyeléseket a családok otthonában végezzük, és az eseményeket vagy magnószalagon, vagy videokamera segítségével rögzítjük. A családokat az év során több alkalommal is felkessük, hogy pontosan nyomon tudjuk követni a család életében bekövetkezett változásokat. A kutyákon végzett megfigyeléseket a család tagjainak személyiségvizsgálatával egészítjük ki, valamint a családtagok kutyákkal kapcsolatos hiedelemvilágának a felmérésével.

    2. Kutya-ember kommunikáció vizsgálata munkakutyákon

    Ebben az altémában elsősorban vakvezető kutyák és gazdáik együttműködését szeretnénk vizsgálni. A vizgálataink három fő kérdés megoldását célozzák.

    a.) Vajon a vakvezető kutyák teljesítményének magyarázatára elegendő-e feltételezni a kutya könnyű kondicionálhatóságát vagy szükség van-e a magasabb kognitív képességek szerepének hipotézisére is.

    b.) Vizsgálni szeretnénk a kutya és a gazda között kialakuló kommunikációs csatornákat, a kommunikáció módját és tartalmát.

    c.) Ezeket a vizsgálatokat kiegészítjük a gazdák személyiség-vizsgálatával, továbbá a kutyával és a kutya nélkül közlekedő világtalanoknak az általuk rendszeresen bejárt területről kialakított kognitív térképének vizsgálatával. A Világtalanok kognitiv térkép konstrukciójával már többen foglalkoztak. Vizsgálni szeretnénk a világtalanok személyiségprofilját és annak összefüggéseit a kutya teljesítményével. Szeretnénk felderíteni a világtalan által tudatosan és nem tudatosan használt kulcsok természetét a kutyával való együttműködés során.

    Amennyiben erre megfelelő lehetőség adódik szeretnénk süketeket kiszolgáló jelzőkutyákat is vizsgálni valamint egyéb munkakutyákat elsősorban pásztor és rendőrségi kutyákat.

    3. Kutyák kognitív képességeinek összehasonlító vizsgálata

    A kutyafélék kognitív képességeivel foglalkozó irodalmi adatok szerint a kutya más, nem szociális ragadozóval (pl. macska) ellentétben a csimpánzokkal összemérhető mentális rekonstrukciós képességgel rendelkezik. Frank munkacsoportja szerint viszont a domesztikáció - amely szerintük főként az engedelmesség/tréningezhetőség s az ebből következő viselkedési plaszticitásra irányult - relaxációs hatással volt a kognitív képességek evolúciójára. E hipotézis szerint a "belátás", kognitív térképezés és egyéb probléma megoldást igénylő szituációkban a farkas jobb teljesítményt nyújt mint a kutya.

    Ezen előzmények ismeretében szeretnénk olyan laboratóriumi kísérleteket elvégezni, melyek a kutya kognitív képességeinek vizsgálatát célozzák. Alaphipotézisünk a Frank munkacsoportéval ellentétes. Szerintünk a domesztikáció folyamatában az emberrel kiépült szoros kooperatív "fajtársi" viszony következtében a szelekció elsősorban a kognitív képességek kibontakozására irányult. A téma vizsgálatához felépítünk egy olyan laboratóriumot, amelyben megfelelő tér áll a kutya és a gazdája rendelkezésére, hogy elvégezzék a kiadott feladatokat. Az egész kísérletről video felvételt készítünk, amelyet utólag elemzünk. Fontos, hogy a korábbi, irodalmi, megközelítésekkl ellentétben e kísérletekben a kutya mindig a gazdával együtt vesz részt.

    Az alábbi témaköröket szándékozunk kísérletesen feldolgozni:

    a.) Imitációs képesség vizsgálata.

    A mentális reprezentációk és a kognitív fejlettség egyik megnyilvánulásának tekintett imitációs képességgel kapcsolatban irodalmi adatok szerint a farkas jobb teljesítményekre képes mint a kutya. Azonban felvetődik a kérdés, hogy a kutya kognitív képessége - így imitációs készségének kibontakozása is - alapvetően a szociális integráció függvénye. Más szóval azt várhatjuk, hogy minél komplexebb szociális és nyelvi környezetben él a kutya, annál jobb teljesítményt mutat az imitációs képességet és egyéb, kooperativitást igénylő szituációkban. Hipotézisünk szerint a gazdával szoros szociális kapcsolatban levő állatok jobb teljesítményt mutatnak az imitációs feladatokban mint az elhanyagolt, rosszul szocializált egyedek. (Ez új megvilágításba helyezné a farkas/kutya közti, előbbi javára kimutatott különbségeket t.i. a kutyánál az emberrel kiépített kapcsolat minősége befolyásolja az ilyen feladatokban mutatott teljesítményt, míg a farkasnak feltehetően nincs ilyen jellegű szociális ingerekre szüksége a mentális fejlődésben.)

    b.) Mentális attribuciók képzésének vizsgálata.

    A magasabb rendű gondolkodás, azaz a környezetről való modell-építés, egyik legfontosabb lépése lehet az, hogy a másik egyed feltételezett gondolkodási folyamatai is részét képezik a róla alkotott reprezentációnak. A modellépítés ezen formája kritikus lehet olyan szociális kötelékben élő állatok esetében, amelyeknél fontos a társak közötti jó együttműködés.

    Másszóval úgy is fogalmazhatunk, hogy tud-e az állat arról, hogy a másik egyed mit tud (illetve nem tud), azaz érzékeli-e a társ mentális állpotát. Míg a Premack által elvégzett "csimpánz-hazugság kisérlet"-et több kritika érte, sikeresen végeztek olyan kisérleteket, amelyekből kiderült, hogy a csimpánz képes mások (pl. ember) mentális alapállapotát megítélni, egyszerűen abból, hogy az illető személy jelen volt-e valamilyen esemény bekövetkeztekor vagy sem.

    Bár irodalmi adatok szerint ilyen magasfokú képességgel csak egyes emberszabású majmok rendelkeznek, alaphipotézisünk szerint érdemes lenne kisérletesen megvizsgálni, vajon az emberi közösségekbe szociálisan integrálódott kutya képes-e mások mentális állapotát érzékelni? (Az elvégzendő kísérlet pontos leírása megtalálható cikkében, valamint Heyes tanulmányában. A kísérletet eredetileg, pozitív eredménnyel csimpánzokon végezték el, de gyakorlatilag módosítások nélkül kutyán is megismételhető.

    A kísérletek kutyákon való elvégzése, a gyakorlati tapasztalatokon túl lehetővé tenné, hogy részleteiben is összehasonlíthasssuk a kutyák teljesítményét a majmokéval. A kísérlet speciális alkalmazhatósági területe lenne a vakvezető kutyákkal való megismétlés, amely során választ kaphatnánk arra a kérdésre, hogy vajon a vakvezető kutya mennyire képes "felfogni" azt, hogy gazdája nem lát.

    c). Kognitív empatikus képesség vizsgálata.

    A szociális kognícióval (social cognition) foglalkozó irodalomban a gyermekpszichológia mellett a főemlősökkel végzett vizsgálatok ismeretesek. A kísérletek három fő téma köré csoportosíthatók: a szándékos megtévesztés (1), a mások mentális állapotáról való attribúciók képzése (2) és az ún. kognitív empátia vizsgálata (3). A kognitív empatikus képességet a pszichológusok úgy definiálták mint a másik egyed nézőpontjának elsajátítási képességét, azaz egyfajta szerepátvételi képességet, mely a mentális fejlettség mérőfoka. Kooperatív szituációban "szerepcsere" technikával végzett vizsgálatok kimutatták, hogy alacsonyabbrendű majmokkal ellentétben a csimpánzok kooperatív akcióban a szerepek felcserélésére, és az új szereposztásban is képesek hatékony együttműködésre. Ugyanakkor ilyen jellegű vizsgálatokat más alacsonyabb rendű fajokon eddig még nem végeztek. Pedig könnyen elképzelhető, hogy a tárgyállandósági kísérletek eredményeihez hasonlóan egy olyan társas, emberhez integrálódott faj mint a kutya, a csimpánzokéval összemérhető képességekkel rendelkezik. Ha erre bizonyosságot lehetne szerezni, ez erősítené azt a hipotézisünket, miszerint a domesztikáció során a kognitív képességek bizonyos aspektusaira is történt szelekció.

    4. Milyen természetű a kutyák nyelvi kompetenciája?

    Az emberszabásu majmokkal végzett nyelvtanítási kisérletek eredménye arra utal, hogy ezek nyelvi kompetenciája a legtöbb esetben jelek megtanulására és célszerű használatára terjed ki. Az emberszabásu majmok evolúciós fejlődésében nyelvi környezet nem alakult ki ezért a konklúzió semmiképen sem meglepő. Az utóbbi években, elsősorban a bonobón (Pan paniscus) végzett megfigyelések újra előtérbe helyezték ezt a kérdést. A legújabb kisérletek szerint a bonobó képes arra, hogy megértsen egyszerű nyelvi szerkezetű mondatokat, és helyesen hajtsa végre az ilymódon kiadott utasításokat is.

    Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy vajon a 14.000 éve nyelvi környezetben szelektált kutya esetében milyen kapcsolat alakult ki a kutya jeltanulása és jelhasználata valamint helyzetmegértése és az adott nyelvi környezet között. Annak ellenére, hogy rendkívül sok anekdota jellegű leírás található a kutya "nyelvi képességeiről", tudományos igényű vizsgálatot eddig még senki nem végzett. Vizsgálni szeretnénk, hogy a megértés milyen fokáról van szó? A szó vokális szerkezete, a kontextus, a gazda által nyújtott egyéb kulcsok milyen szerepet játszanak a szavak jelentésének a megértésében. A másik fontos kérdés az, hogy a az ember által mondott szavak illetve mondatok mennyiben segítik egy adott helyzet felismerését vagy egy feladat megoldását.

    Összefoglalva: az egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy kidolgozzunk egy olyan új módszert, amely lehetővé teszi a kutyának a természetes környezetében - a családban - megfigyelhető viselkedésének tudományos igényű leírását, különös tekintettel a kutya interspecifikus szociális kapcsolataira. Etológiai módszereket alkalmazva keressük a választ a vakvezető kutya és gazdája közötti kommunikáció lehetséges megoldására. A tanulás, és a munka során megfigyelt viselkedési különbségek kimutatásával szeretnénk segíteni a munkakutya kiképzés hatékonyságát. A kutya kognitív képességeinek vizsgálata teljesen hiányzik a szakirodalomban. A jelenleg ismert anekdoták helyett végre tudományos igényű kisérletekkel bizonyítjuk vagy cáfoljuk a kutya "értelmi képességével" kapcsolatos esetleges megfigyeléseket. Mindez realis alapot nyújt arra, hogy a kutyák teljesítményét összehasonlítsuk az emberszabásu majmokéval, s ez lényegesen hozzájárul az emberi tudat és az emberi nyelv evolúciójának megértéséhez.

    A Tanszéken készült kandidátusi és MTA doktori értekezések

    ...