Berkes Kálmán: A tolvaj élet ismertetése. Budapesten 1888. (98–100, 141–4, 156–66, 176–8, 181–2)

 

 

A tolvajnyelvről.

Kétféle tolvajnyelv van u. m. a némabeszéd és az úgynevezett tolvajbeszéd. (Jenische deverei = Rajhadova). A némabeszéd ismét több­féle lehet. Van a kéznyelv, fütyülés és imádság, köhögés, horákolás, ének, vagy az úgynevezett telegrafirozás , kopogtatás, melyet börtönök­ben használnak különösen. A kopogtatás Morse-telegramm alfabet mintájára eszközlik és oly tökélyre viszik, hogy már a falon keresztül sakkpartit is játszhatnak maguk között. Hoszszabb meséket mondanak el egymásnak kopog­tatás által. A némabeszéd nincs általánosítva, kevesen használják. Nincs is kifejlesztve, állan­dósítva, hanem a tolvajok esetről esetre meg­állapodnak bizonyos jelekben és szorultságukban azzal élnek.

A rendszeresen kifejlesztett, állandósított tolvajnyelv a Rajhadova, Jenische sprache, (Tolvajbeszéd). Azon értelemben, mint p. o. a magyar vagy német nyelveket veszszük, a Raj­hadovát, Jenische sprache, nyelvnek venni nem lehet. A tolvajbeszéd, vagy nyelv, nem szerves beszéd. Tulajdonképen beszédzagyvalék, mely évszázadokon át a legkülönfélébb nyel­vekből sokféle különnemű átalakuláson keresz­tül keletkezett. Lexikon grammatika nélkül. A gyökérszavak általánosak egész Európában, csak a ragozást és összekötést, a viszonyítást veszik az illető nemzet nyelvéből, melyhez az illető tolvajok tartoznak.

A tolvajnyelvben legtöbb a zsidó szó (Luschen-chojdesch) héber nyelvből. Ugy lát­szik ez szolgált alapul a tolvajnyelvre nézve. Utána jön a czigány szó. Igen sok német szó is van a tolvajnyelvben, sőt az internaczionális közlekedésben most már a német szavak kez­denek túlsúlyra vergődni. Magyarországon is inkább a német szavakat, s a német tolvaj­nyelvet használják. Van ezenkívül franczia, szláv, tatár, angol szó is a tolvajnyelvben.

A legújabban magyar tolvajnyelv is kelet­kezett. Eddig azonban alig 200 magyar szó van forgalomban. Szógyűjteményemben első helyre tettem a magyar szavakat, azután sorol­tam fel a többi idegen tolvaj szavakat, melyeknek nagy része, mint említők Luschen-chojdesch és német nyelvből van kölcsönözve.

A tolvajnyelvet tulajdonképen ugy alkot­ták, hogy mások által érthetetlen szavakat hoztak használatba, mint p. o. a zsidó-, vagy czigány-szavak, vagy pedig egy czivilizált nép nyelvéből vesznek át egyes szavakat, de azok­nak más értelmet adnak. P. o. „dohány” a tol­vajnyelvben „nagyobb pénzösszeget” jelent.

A tolvajnyelvet csak is szó és beszéd-gyűjteményekből lehet megtanulni. A követ­kező szakaszokban adom e gyűjteményeket, megjegyezve, hogy azokat csakis hazánkban és Budapesten használt szavakból állítottam össze.

 

Beszélgetések tolvajnyelven.

 

I. Betörők.

 

1. Egy üldözött betörő felkéri társát, nézze meg, nincs-e rendőr a korcsmában?

I. Tolvaj: Káposztázzál be ebbe a Spiezibe és gyertyázd magad körül, hogy stokkol-e bent fejes? — mert engem hipischelnek. — Csak ma már almával bukjam, holnap már lesz mátér és plédlizhetek.

II. Tolvaj: Adja Isten, hogy a mai betiplizés öregen süljön ki.

I. Tolvaj: De pajtás! alma hadova annak a brennernek, kit a spiezibe fogunk levirozni, de még a legöregebb haverodnak is alma a hadova különben el slihácsolják mázinkat, és a tiplizésnél kapdoválnak. Akkor pedig tréfik lennénk és várhatnánk a mázsákra menő knaszot.

 

2. Egy betörő, ki több évig a börtönben volt, kiszabadulván, lemond a tolvajéletről.

I. Tolvaj: Ugy hiszem pajtás, te komálod a raj hadovát, mert ha jól emlékszem te már betiplizés miatt voltál knaszolva. Káposztázzál velem a kuksira, rajzolni fogunk egy pár czafkát, vagy palit, szonika lesz leves. Azután kifogunk egy jó mázit levirozni.

II. Tolvaj: Barátom én öregen fázom a rajcsos élettől, mert ha tréfire találnék bukni legalább is alsó csákó leend knaszom, mert most jöttem póter három mázsáról.

 

3. Egy régibb betörő, az ifjabb nemzedékben magának társat keres.

Öreg tolvaj: Plédlizel-e velem a mai tiplizésre? Ott csupa dohányt találunk egyébb shojrét almával kapdoválunk. Mit se fázzál, te csupán smírin leszel, a tiplizést én légolom. Ha pedig bukni találunk, a mit almával hiszem, az esetben almával komállak, és viszont te engemet. Egy link sémet hadoválok és nem kaphatok többet egy mázsánál. Te pedig poter káposztázol. Annyit azonban hadoválok ezennel, hogy alma hadova meg [még] a lugnyidnak is, erről smekjének almával kell lenni, hogy hová plédlizel az leile. Ha öregen sikerül a mázink légolása, ki vagyunk a vizből, mert 10–12 lepedő, s tockkol bizonyosan és pediglen egészen plank. Még dartl is almával kell, madzagommal légolom az egész mázit.

Ifjabb tolvaj: És hol van az a mázi?

Öreg tolvaj: Öcsém! erre a Scheilé-ra mán alma a hadova még apámnak is. De ha akarsz velem káposztázni, akkor plédlizzél estére a spíesibe és onnét elkáposztázunk a mázira, de együtt almával, mert felkomálhatnak, hogy haverok vagyunk, úgy intézzük, hogy külön-külön. Légolás után a matért makkajba küldjük, és oly socherok maradunk azután is, mint most vagyunk, legalább egy vagy bé Chadosemig.

A levest azonnal sibojozzuk és te oda potováld a magadét makkajba a hova akarod, én az enyémet a hová én akarom.

Csupán azon eiczét hadoválom ismét, hogy a levessel ne murizzál, úgy tégy, mint én, mert ha almával cselekszel úgy és almával leszel strílle,  — bukni fogsz mihamarább. Én úgy gondolom legöregebbnek, ha egyik elplédlizik a medienére.

De ismételten hadoválom, hogy chocheműl bánj a levessel, schwiehádra almával káposztázzál és strlile arra is, hogy valamely Kavereibe a czafkák schwechátra ne vigyenek, mert akkor murizni kezdenél és könnyen Szlihácsra is mehetnél. Almával kecscselj magaddal egy zofnál többet. A többi folyvást plenklibe legyen, és ha lepedőt olvasztol akkor Chess Chochem legyél, mert ez alkalomkor könnyen lehet bukni. Az olvasztást a kuksin valamelyik küppében eszközöld és pedig koliból vásároljál valamit, úgy almával leszel feltűnő.

Hát szerbusz. Alma a hadova még az úristennek is, leilere a spíesibe legyél, és ott is hozzám almával hadoválj, úgy tégy, mintha almával komálnánk egymást, csak mindig alma és alma a hadova.

 

(…)

 

II. Tolvajok.

 

Tolvaj párbeszédek.

 

1.

I. Tolvaj: Levágtad-e azt a palit Jancsi?

II. Tolvaj: Le igen, de nagyon nehezen sikerült, mert nem akart sem piálni, sem zsugálni. De később mégis megdült a czafkára, és az megmarchetzolta.

 

2.

I. Tolvaj: Káposztázzatok egy chochem spiesibe, én ott hadova bankot fogok adni.

 

3.

I. Tolvaj: Barátom mikor jöttél poter? hadováltál már a czafkámmal?

II. Tolvaj: Almával hadováltam czafkáddal. Én már bé hete hogy poter vagyok.

I. Tolvaj: Hadováld hát el pajtás, hogy mi végett voltál knasszolva.

II. Tolvaj: Hát ez pajtás igy volt: Elplédliztem egy biboldó rajcsossal a kuksira, de még oly sárga kuksit életembe nem gyertyáztam. A mint a prosztót megkaszáltam, schlagra presentált, és kapdoválta evezőmet, és azonnal balhézott. Egy zsaró pedig somika ott termett és engemet buktatott. Igy lettem tréfire kapdoválva és knasszolva négy mázsára.

 

4.

I. Tolvaj: Gyertyázd meg ezt a biboldót, hogy lehetne-e hadovára megrajzolni?

II. Tolvaj. Almával, barátom, igen jól be van kaftlizva.

 

5.

I. Tolvaj: Gyertyázd meg ezt a czafkát, hogy melyik ficzkojában stockol, matértartója.

 

6.

I.Tolvaj: Gyertya azt a lugnyit, a külső ficzkojában stokkol a matértartó, és fucs leves lehet benne, mert gyertyáztam a midőn egy fél lepedőt olvasztott.

 

Két tolvajnő társalog a kórházban.

7.

I. Tolvajnő: Juliska! mikor jöttél poter a jergli házból?

II. Tolvajnő: Már egy hét óta poter vagyok.

I. Tolvajnő: És melyik zsaró sittolt?

II. Az a wics laczi. ki a minap tégedet is buktatott.

I. Tolvajnő: Krimbe is voltál?

II. Tolvajnő: Almával, mert a prosztó nem komált fel, és ez volt a maslim. Mert a midőn oknizni plédliztünk, a pali annyira siker volt, hogy mit sem tudott magáról. A kavereiban pedig engemet nem kumáltak. Megérkezésünkkor azonnal beczeimoltattam a palival a szobát, ő mindjárt lefeküdt és szondizott. Én ezt gyertyázván,  levesét és csengőjét, megmarschetzoltam és elplédliztem oly maslival, hogy senki sem gyertyázott. A csengőt azonnal elstockoltam egy csákóra, és a ksiverlit a rettibe zamzoltam.

I. Tolvajnő: Hát a zsaró hogy kapott épen rád schmekket?

II. Tolvajnő: Hát ez igy történt: Én másnap reggel elkáposztáztam a schwemmbe, és a mint onnét kifelé plédliztem a zsaró pónembe kápoztászott velem és buktatott szonika. Én a schwemmből direckt Szolnokra akartam káposztázni mert bajom volt. De mivel a zsaró buktatott, tehát krimbe kerültem. Csakhamar tisztáztam ugyan magamat, mivel sem a prosztó sem pedig a chavereibeliek nem komáltak és igy poter lettem.

I. Tolvajnő: Hát a leveseddel mi történt?

II. Tolvajnő: Hát te azt gondolod hogy én oly wics vagyok és hogy azt nem tettem ügyesen plenklibe.

I. Tolvajnő: Már az igaz, nagy volt a maslid, hanem képzelem hogy fáztál, a midőn pónem állítottak a palival, hogy az felkomál?

II. Tolvajnő: A palitól nem annyira fáztam, mert az schiker volt. De fáztam jobban, hogy a chavereibeliek fognak felkomálni. De hála istennek azok sem komáltak fel. Mert ha ezen alkalommal tréfi lettem volna, bizonyosan két mázsa lett volna knasszom.

I. Tolvajnő: Hála istennek Juliskám! csak hogy poter vagyunk, ha szolnokról is poterek leszünk, szépen iparkodunk keresetre káposztázni.

 

8.

I. Tolvaj: A mult kuksiba két öreg Roma czafkával találkoztam, de mondhatom hogy ily öreg raj czafkát még ez életbe nem komáltam. Ezek másképen nem rajzoltak, mint hadovára, vagy frankora.

 

9.

I. Tolvaj: Egy oly tahi spiesinére akadtam, a ki minden szhojrit passol. És azt igen öregen beczeimolja. Az istennek a zsarója tiplizhet oda be, ott nem talál semmit, mert igen öreg makkája van, miért is ennél fázni nem lehet.

 

10.

Mit hadoválsz ehhez a schlémáslihoz barátom! Az én lugnyim ismét Szolnokra utazott.

 

11.

Barátom! Van nekem egy czafkám, a ki minden heti kuksiba egy vagy két bergmant keres. És pedig almával rajra, hanem olvasztással.

 

12.

Vigyük el pajtás ezt a vics czafkát a három csillaghoz.

 

13.

A multkori bukásom alkalmával a fejes szlihácsra akart vinni. Azt a hadovát adta be nékem, hogy azon esetben, ha a szlihácsra utazom, poter enged. De én, mint öreg rajcsos, almával dültem a link hadovára, azt hitte a fejes bizonyosan, hogy valamely vics pittingerrel van dolga. Mert ha én szlihácsra utaztam volna neki, bizonyosan gránd knaszt kapok, mert a chawerjaim mind rám szlihácsoltak volna. És igy valamennyien poter jöttünk. Már az igaz, ha én hadovájára megdülök, legalább 4 mázsára knasszolnak, mivel hogy már igen sárga vagyok. De a jó isten ez alkalommal adott maslit. Az volt azonban a legczifrább a dologban: a mint a zsarók fel komáltak, én simlizni kezdtem és egy vics biboldó a zsaró balhéjára, kapdoválni akart. Én ennek egy hatalmas hiriget tukkoltam, mire evezőit azonnal letiplizte, én pedig tovább plédliztem, alig káposztázok tovább, két ember állja utamat és kapdoválnak, annyi időm azonban volt, hogy madzagomat elzamzolhattam. És igy nem lettem tréfi, a biboldó, a kit köpülöztem, panaszt emelt ugyan, de mivel madzagot nálam nem hipiseltek, knaszt nem kaphattam. A chochem ember csak is igy jöhet poter. Alma és mindig alma a hadova.

 

14.

I. Tolvaj: Hallod-e barátom: Hadoválok én neked egy jó öreg zsaróról; van nekem egy öreg zsaró ismerősöm, a ki, valahányszor hipiselnek, mindig czinket stokkol. Ez egy hochem ember.

II. Tolvaj: Az már igaz, barátom! Ez öreg dolog, ha a zsarók között stokkol egy pár chochem ember, akkor a rajcsos nem fázhatik semmitől.

I. Tolvaj: Potoválok is én annak, valahányszor keresek, mindig egy pár zófot és néhány öreg staubert. Mert ha schocher vagyok, ő nékem szinte tukkol egy pár grandot. A multkor balhét kaptam, egészen tréfire. Maslim volt, hogy az én chochem zsarómat kecselték, a midőn ő engemet megkomált, azt kérdezte tőlem, hogy tréfi vagyok-e? mire én azt feleltem, hogy „tréfi vagyok”. Erre ő a palinak oly link hadovát adott be, hogy az engemet poter eresztett. Képzelheted, hogy én hogy káposztáztam odébb, mihelyt poter éreztem magamat. A matértartót persze vissza kellett potoválnom. A zsaró azonban a palitól bé csákót kapott.

Képzeld csak pajtás, mennyi volt a matértartóba? Wolf és egy fél lepedő. A midőn a zsaró ezt nékem elhadoválta, én majd rosszul lettem. Képzeld, egy csöpp maslim lett volna, ma már avval a levessel gedinn lehetnék.

 

15.

I. Tolvaj: Alma hadowa gyertya ezt a czafkát, milyen öreg matértartó stokkol nála. Csinálj falat, én megvágom frankora.

II. Tolvaj: Almával pajtás! frankora nem lehet, mivel előbb kaszálni kell a’ ficzkót. Itt van öreg madzagom, előbb kaszáld meg és igy vágd meg marchetzra.

 

16.

I. Tolvaj: Jó napot barátom, de rég nem gyertyáztalak, hogy vagy? min jöttél, barszlin, vagy csónakon? Milyenek ott a zsarók, a hol utoljára bukva voltál, mire voltál bukva. Schrenkre vagy gugyira?

II. Tolvaj : Schrenkre soha sem szoktam káposztázni, én mindig gugyira utaztam. És mióta póter vagyok nem utazom másra mint jánosra, stranglira vagy hosszú zsugára. Ha keresek valamit, jó, ha pedig nem keresek, az is jó. A czafkám mindig keres annyit, hogy megélhetünk kettecskén. Én többé kolerát nem óhajtok pikkolni, elég volt abból négy mázsa. Zsugázásra soha nem nem tehet oly knasszot kapni, mint rajra vagy tiplizésre.

I. Tolvaj : Milyen kereső czafka az, a kivel a mult kuksiba hadováltál?

II. Tolvaj : Az egy igen öreg kohány czafka, és csupán schottira utazik.

 

17.

I. Tolvaj : Gyertya csak ezt a prosztot, ugy hiszem hogy durmól. Egy gránd matértartót gyertyáztam nála, valószinüleg kuksiról káposztázik, vagy hogy kuksira plédliz. Stokkold ide magadat és csinálj falat a Violáddal, megvágom marchetzra. De a mint látom, erősen be van kaftlizva, tukkold ide madzagodat, megkaszálom ficzkóját.

II. Tolvaj : Alma a Raj, mert gyertya stokkol ottan.

I. Tolvaj : Attól a gyertyától ne fázzál, mert az egy chochemer smekker, azt én komálom. Potoválunk neki egy pár zófot és muzsikál öregen.

II. Tolvaj : Akkor öreg csak raj.

I. Tolvaj : Plédli már meg van a matértartó, potováld hamar a smekkernek oda ezen pár zófot és mi pedig káposztázzunk.

II. Tolvaj : Zamzold el a matértartót, ha esetleg bukni találunk, hogy fel ne komálják nálunk.

I. Tolvaj : Ugyebár pajtás, ez öreg vágás volt, szonika a midőn a madzaggal oda nyultam, már meg is volt kaszálva és vagva. Hanem mondhatom, hogy öreg madzagod van.

II. Tolvaj : Bizony úgy van barátom, egy jó matróz soha nem káposztázik öreg madzag nélkül, mert nem tudja, mikor van rá szüksége.

I. Tolvaj : Igazad van pajtás, a jövő kuksin én is passzolok magamnak egy öreg madzagot.

 

18.

I. Tolvaj : A kuksin rajzoltam egy palitól egy gránd matértartót, és a midőn meg akarom vágni, a pali szonika preszentált. A levest a matértartóval együtt elzamzottam, magam pedig egy jó link balhéval elplédliztem. Maslim vala pedig, hogy zsaró nem stokkolt a közelben, a ki felkomált volna, — különben egészen tréfire bukom.

 

19.

I. Tolvaj : Gyertyázd csak meg azt a Seidlingot, hogy fel van-e schocherolva? és ha fel van, potováld ide a disputirert, hadd czápázzam ki a Violát, vagy egyéb shojrit, szonika lesz levesünk.

 

20.

II. Tolvaj : Tegnap egy spizibe egy lugnyitól elczápáztam egy gránd lobogót, és szonika elkicsöltem egy biboldónak gi zofért. A mint visszakápoztáztam a spiezibe, már ott gránd muri volt egy vics palira, én pedig ugy a távolból gyertyáztam oda, teljesen vics pónemot vágva.

 

(…)

 

III. Hamiskártyások.

 

(…)

 

2.

I. Tolvaj: Volt-e az éjjel zsugázás?

II. Tolvaj: Egy spiesibe voltam, de ott csupán wáá és brennerek voltak, mást nem zsugáltak, mint hosszu zsugát, hanem reggel felé beplédliztem egy spiesibe, nem volt több levesem egy széé-nél. Egy pohár geisztot piáltam, maradt még dá grandon. Négy pali ült egy asztalnál és ko-ó-t zsugáltak, a zsugázásba engemet bevenni nem akartak. De egy jó hadovát adtam be nekik, és lassanként elkezdtem dragacsirozni. Minek oly öreg eredménye lett, hogy egy bergmannt dragacsoltam magamnak. Végre már mind a dá pali beszélt a Mari kisasszonynyal. És azon tünődtek, hogy hová lett a leves, de hogy rám lett volna smekjük arról szó sem volt. Én pedig szépen auromiziroztam magamat.

 

3.

Kaszinó játéknál ha tudni akarja a hamiskártyás hogy a nagy kaszinó ellen felénél van‑e? Akkor igy kérdezi az ellenfele mellett kibiczelő czinkos társától: „önnek tegnap ebbe a játékba malőrje volt?” mire a czinkostárs azon esetben ha az áldozat oly egyén, ki a beszélgetést a mellette ülő kibicztől nem tűri, csupán markát fogja ökölbe, mi annyit jelent hogy igen, t. i. hogy a nagy kaszinó nála van. Ha pedig nincs nála, akkor tenyeret nyitva mutatja (mit azt jelenti, hogy nincs nála.) Ha azonban a játékos a mellette ülő kibiczbeszélgetéseit eltűri, akkor ez szóval válaszol: Igen tegnap malőröm volt, ez azt jelenti hogy a nagy kaszinó az áldozatnál van, ha pedig azt mondja hogy: nékem tegnap nem volt malőröm, ez azt jelenti hogy a nagy kaszinó nincs az áldozatnál.

Továbbá azon esetben ha az áldozatnál a nagy kaszinó és több asz van, akkor a kibicz az áldozathoz igy szól: „ az urnak nagy malörje volt tegnap dibe” nagy malör = nagy kasino, dibe = ás-ok. Ekkor a czinkostárs már tudja miképen áll ellenfele.

 

4.

 

Kalabriás játéknál p. o., ha tudni akarja a hamis kártyás, hogy hol a makk 10-es, igy szól társához: „also, önnek malőrje volt?” ha a makk 10-es nála van a válasz = „igen.”

Ha pedig nincs nála a makk 10-es, akkor a válasz: „Nékem nem volt malőröm.” A czinkostárs  most már tudja, hogy a makk 10-es hol van, és e szerint indítja meg a játszmát.

Ha p. o. a zöld ás-t akarja tudni hogy hol van, ily megszólítást intéz cinkos társához: „Tessék dibe hozzám jönni.” (Tessék a = zöld szin, dibe = ás). Ha nála van a zöld ás, igy felel: „igen elfogok jönni.” Ha pedig nincs nála akkor igy válaszol: „köszönöm. nem jöhetek.”

 

(…)

 

Gunyoros versek

 

Öreg czinkos, rajcsós gyerek vagyok én.

Egymás után mázikat légolok én.

Hipiselnek jobbra balra, a zsarok.

De én csak a kéglovicson maradok.

 

 

Volt énnekem fucs levesem de mind elpiáltam.

Haverommal egy mázinál szépen kapdováltam.

És mit tettek a fejesek, nagyot füllentettek.

Mivel hogy korpusz deliktit, nálunk nem lelhettek.

 

 

Öreg ez a rajcsos élet, ha nem kapdoválnak.

Mert a jápe shojre-e-ért, fucs pit potoválnak.

De ha aztán treifi bukik mázsákra knaszolják.

Máróval és kolerával szépen pikkoltatják.

 

 

Káposztázik a rajcsos a heti kuksira.

Vágni akar egy csafkát, hogy legyen buksira.

Megis vágott maslival, egy kis matértartót.

Nem komálta achremről, sem fejest sem zsarót.

Azonban őt gyertyázták, mint vágta a czafkát.

S igy bukott le a rajcsos, tréfi kapdovára

El is lett ő knaszolva, öt öreg mázsára.