A népetimológia

A nyelv elemeinek sorából kilógó, különös nyelvi jelenségeknek a megismerése mindig izgatta az embereket, éppen ezért megpróbálták a számukra értelmetlen szavakat érthetővé tenni. Ez az „értelmet adó” szándék szülte a szóalkotás egyik ritka módját, az úgynevezett népetimológiát. A népetimológia a nyelvérzék számára ismeretlen, főleg idegen eredetű szavaknak hasonló hangzású magyar szavakkal (többnyire szóösszetételekkel) való azonosítása, s ezáltal értelmessé tétele. Népetimológiával lett a peronoszpórából fene-rossz-pora vagy a durchdefektből durrdefekt.

A népetimológia általában ösztönös tevékenység, a nyelvet beszélő az általa hibásnak érzett alakot kijavítja. A szlávból átvett keresztyén‑t például a magyar kereszt-ből képzettnek tartották, ezért változtatták keresztény-nyé.

Más népetimológiás alakulatok már inkább tudatos módosítások, nem a tájékozatlanság szüli őket, hanem a tréfa, a szójáték (diszpécser → díszpancser; nyugdíjas → nyögdíjas; konduktor — kandoktor stb.).

A népetimológiák közül a régebbiek általában az ösztönös, az újabbak pedig a tudatos változtatások közé sorolhatók mind a köznyelvben, mind a katonai nyelvben, ahol tárgyalt szóalkotási módunk egyik korai példája a nyílpuska számszeríj vagy szerszámíj neve, amely valamelyik szláv nyelv szamosztrel (önlövő) szavából ered.

A mai katonai szleng nem nagyon él a szóalkotásnak ezzel a módjával, bár népetimológiának is felfoghatunk néhány szóferdítést (szakaszvezető → szakadtvezető; őrvezető → őrsvezető; hadnagy → hangya) és egyes betűszónak felfogott név „feloldását”. Ilyen betűszó a televízióban a két kőkorszaki szakitól hallatott Irma és Vilma kiáltás. Az IRMA az újoncok szájából „Itt rohadok meg, anyám!”, a VILMA pedig „Végre itt a leszerelés, megyek, anyám!” jelentéssel bír.

Közelebb áll a valódi népetimológiához a felszerelés elvesztése miatt kirótt htk. magyarázata, aminek jelentése nagyjából megfelel az alapszóénak: hirtelen támadt kiadás.

Ha a mai katonák nyelvében nem is, elődjeikében bőven találunk népetimológiát. Ezek lehetnek magyar szavak elferdítésével alakult gúnyos kifejezések, mint Bóka László regényében a lőszerraktárból torzított lószarraktár vagy a népkefélő-vé vált népfelkelő, de jellemzőbb az idegen nyelvből származó szók népetimológiája.

Főleg a német vezényleti nyelvű közös hadsereg katonáinak beszédében érdemes e jelenség után kutatni, hisz a nap mint nap előforduló német szavak gyorsan megmagyarosodtak ilyen módon.

A népetimológia többféle nyelvtani formában is megjelenhet. Előfordul, hogy csak az idegen szó végét változtatják meg magyar képzőt téve a hasonló hangok helyébe (Hauptmann ’százados’ → hoptmány, hajtmány; passomano → paszomány), de gyakoribb a szó részleges vagy teljes alakjának értelmessé tétele.

Ennek különféle fokozatait figyelhetjük meg. Vannak olyan szavak, amelyek inkább csak emlékeztetnek a magyar szavakra. A fegyvermester (Büchsenmacher) piszmóker neve a piszmog ige hatására jöhetett létre. Ugyancsak ismerős szavak tűnnek fel a kopaszter (Kopfpolster: fejpárna); manéber (manőver); árestánc (Arrestant: fogoly); sírbak (Schildwache: őr) szavakban.

A népetimológia alapjául szolgáló kifejezés nemcsak magyar, hanem a beszélő által ismert idegen szóvá is alakulhat, mint a taktus egrecérozás (taktikai gyakorlatozás) a taktisches Exerzierenből.

A Wach- (őr) előtagú szavakat mindet vak-ká formálták, így született a vakcimri (Wachzimmer: őrszoba), vakparádé (Wachparade: őrségváltás) vagy a vakkomédiás (Wachkommandant: őrparancsnok).

A népetimológia másik gyakori változata a teljes szóalak megmagyarítása volt. Több ilyen szó szószerkezetek első tagjaként állt. Ilyen volt a ravasz-fecskendő (Fravaz), a kuruc vas (kurta vas a rövid jelentésű kurz-ból), a láncos kefe (← glancos ’fényesítő’ a német Glanz ’fény’ szóból).

Egy-egy szót helyettesíthettek egyszerű (babilon — pavilon; gulya ← gúla) vagy képzett szóval (fáni ← Fahne ’zászló’; barátság ← Bereitschaft készültség), szóösszetétellel (gázmacska ← Gasmaske ’gázálarc’ űrlap, úrláb — Urlaub ’szabadságos engedély’) vagy szószerkezettel (parti féreg ← Partieführer ’szakaszvezető’).

Némelyik kifejezéshez kis történetek is kapcsolódnak, amik arra mutatnak, hogy a magyarázó szándék ellenére jó néhány népetimológia híján van a kielégítő magyarázatnak. A mosógépről (Wascheapparate) kérdezte hajdanán az egyik baka: Miért hívják ezt vasaparát-nak, mikor pléhből van? Persze hívták ezt vasparádé-nak is, amit bizonyára még nehezebb lehetett megfejteni.

Az ujjas mellényhez (Ärmelleibel) sajátos magyarázat fűződik. Árvalajbi, meg ármalajbi nevek mellett hívták örömlajbinak is, mondván, hogy a nehéz télikabát után tavasszal ebben már öröm szaladgálni.

Az angyalbőr (← pantallér) kivételével a mai katonai szlengben már nem élnek a régi népetimológiás szavak, ezért nem volt talán haszontalan megismerkedni ezzel a ritka szóalkotással.

KIS TAMÁS

(Igaz Szó 33/8 (1988. augusztus): 33)