Így szól az iszapszemű mélytengeri rája

Kevés nyelvváltozatunk dicsekedhet azzal a nyelvi takarékosságot távolról sem mutató ténnyel, hogy egyes dolgok, fogalmak megnevezésére száznál is több szava van. A sorkatonák egymás közötti nyelve, a katonai szleng, ilyen nyelvváltozat. A nemrégiben megjelent katonai szlengszótár például csak az újoncok megnevezésére százhatvankilenc kifejezést gyűjtött össze a már majd mindenki által ismert kopasz, kopár, kopinger, kopirnyó-tól kezdve a kopterfild-dávid-on és zöld szemű riadt gyík-on át a távoli leszerelésre célzó ezeregyéjszakás, soknapújóska, milliomos szavakig.

A katonai szleng nem a modern idők találmánya. A kuruckor katonai szlengjéből még csak a labanc és a tokos szavakat ismerjük, de a századforduló tájáról már tucatszám vannak adataink. Az első világháború előtt például bundás, suba, ribanc, csíkoshasú, buszmája, erdőből szalajtott vadállat néven „tisztelték” a regrutákat. A harmincas, negyvenes években kályhacsöves volt az aknavetős, pocsolyakerülő, csúszómászó a gyalogos, gumihuszár a kerékpáros, vörös nadrágjáról (később vörös parolijáról) bikacsalogató a tüzér.

A katonák nyelvét szemlélve nem győzünk csodálkozni a szavaik létrehozásának változatos módjain. Van olyan szó, amelyik a tolvajnyelvből származik (a smasszer jelentése például fogolykísérő lett a börtönőrből); van, amelyik szóösszetétellel keletkezett (kondértündér; szakács, toronynyúl: irányzó, nyuszibuldózer: gyalogsági ásó), és akad, amelyük képzéssel jött létre (pizsamás: tábornok, infrás: szemüveges, hátszeles, csókos: protekciós). Külön színfolt a jelentésváltozással született szavaiké: bivalytej: feketekávé, dezodor: moslékszállító lovas kocsi. Az olyan indiánnevek mintájára, mint Fehér Toll, golyóstoll lett a törzsfőnök neve (ne feledkezzünk meg persze a golyós szó „bolond” jelentéséről se). Kedvelt szóalkotási mód a katonai szlengben a szószerkezettel való megnevezés is: árvaházitorta: zsíros kenyér, kopár világtalan vak egér: újonc, öreg iszapszemű mélytengeri rája: öregkatona, gravitációs budi, botkormányos vécé: tábori latrina.

A legszínesebb terület azonban mégis alighanem a különböző kifejezéseké, szólásoké. Találunk ezek között parancsmagyarázatokat (Vigyázzmenetkor úgy verje oda a lábát, hogy a giliszták agyrázkódást kapjanak!), újoncokat ugrató kifejezéseket (Olyan kopasz, hogy hozzá képest a villanykörte kócos indián). Az alegységeket hangosain számolva vezető parancsnoktól meg lehet kérdezni, hogy „Hány apád (iskolád, fogad) van?”, amire rendszerint jön is a válasz: Egy-kettő, egy-kettő!

Aki borostás, az sündisznót reggelizett vagy felrobbant a szájában a fogkefe, esetleg fogdára küldte a borotvát. Fenyegetésképpen lehet mondani, hogy „Meghajtom, mint hegyi rablót a lavina!”, lekicsinylésül pedig, hogy kevés, mint árvaházban a szülői értekezlet, mint Balaton szeletben a hullámverés, mint börtönben a vészkijárat, mint kecskebékán a zöld festék, mint lócitromban a C-vitamin vagy mint a trójai faló az epsomi derbin.

A beszélők katonai szlenggel való kapcsolata persze nem ér véget a leszereléssel.

Azt még nem tudni, hogy a ma katonaként szolgálók nyelvéből hány szó fog köznyelvünkben vagy bizalmasabb társalgási nyelvünkben meghonosodni, de annyi biztos, hogy az első világháborús katonai szlengből származik a kacsa (kórházi vizelőedény), és hogy ekkor terjedt el véglegesen „rosszindulatú, nagyon rossz” jelentésben a komisz, ami eredetileg „kincstári”-t jelentett. Az első világégés alatt keletkezett a megnyomja a gombot (rátesz egy lapáttal, beleerősít) is, ami eredetileg „erősen támad” (azaz a géppuska gombját nyomja) jelentésű volt. De itt említhetjük meg a bedöglik-et, ami a „kiscsirke nem kel ki a tojásból” jelentésből a „bomba, gránát nem robban fel” jelentésen át jutott el a ma is használt „gép, szerkezet felmondja a szolgálatot” jelentésig. A begyullad (megijed) szó szintén katonai múltra tekint vissza, a gyulladó gránát okozta félelmet örökíti meg.

Kis Tamás

(Népszabadság 49/243 (1991. október 16.): 7)