A MAGYAR KATONAI SZLENG

IV.

10.4. Miként általában a szlengre, a katonai szlengre is nagyon jellemző a szószerkezeti egységek használata (vö. KIS T.: Igaz Szó 1988/4: 30). Ezek a valamilyen szóképen, asszociáción alapuló szavakhoz hasonlóan elsődlegesen a stílus élénkítésére, az expresszivitás fokozására és a beszélő szellemességének fitogtatására szolgálnak. Leggyakrabban metaforikus képet tartalmaznak, különösen a szóláshasonlatok és a kifejezésbővítések.

A katonai szlengben nem ritka az sem, hogy egy-egy kifejezés pusztán fatikus funkciót lát el (BALÁZS G.: Nyr. 111: 402–12, különösen: 408). Erre utalnak SZILÁGYI M. megfigyelései is: "A közhelyek lehetővé teszik, hogy két, egymás mellé sodródott ember hosszabb ideig társalogjon, anélkül, hogy bármit mondania kellene. A laktanyában ráadásul nagy szerepe van a gyors, csattanós válasznak; ebben is segít a közhely: azonnal visszavághat az érintett, csak ki kell választania a rendelkezésre álló kifejezések közül a megfelelőt" (KSZIL. 50).

A katonai szleng alább felsorolt állandósult szószerkezeti típusai között nincsenek szólások. Ennek oka az, hogy — bár a szólás fogalmának tisztázatlansága miatt néhány katonai szlengbeli kifejezésre is használhattam volna ezt a szakszót — a magyar nyelvtudományi irodalomban az ilyen típusú szókapcsolatokat maximum „szólásfélék”-nek nevezik (NyKk. 2: 878), szólásnak soha. A II–VI. pontban felsorolt kifejezéstípusokat leginkább az ÉrtSz. szójárás minősítésével lehetne összefoglalni (vö. az ÉrtSz. meghatározását és NytudÉrt. 36. sz. 104). Felvettem viszont a frazeológiai egységek sorába néhány inkább folklór jelenségként számon tartható kifejezést (rigmusokat, találóskérdéseket; vö. KIS T.: Igaz Szó 1988/2: 30). Ezt viszonylagos rövidségük, a többi frazémákhoz hasonló viselkedésük mindenképpen indokolttá teszi.

SZILÁGYIéktól eltérően én nem minden rímes kifejezést soroltam a rigmusok közé (vö. i. m. 64–8). Véleményem szerint a rigmusokra — szemben más rímes szószerkezetekkel — az is jellemző, amellett, hogy általában kétsoros páros rímű versikék (uo. 45), hogy a bennük lévő rím nem csupán eszköze, hanem célja is jétrejöttüknek. A rigmusok előadásmódja ugyanis alapvetően különbözik a többi frazémáétól: ezeket leggyakrabban hangosan üvöltözik, például centivágáskor, este takarodókor vagy éppen a szemben lévő épület lakóinak célozva azok bosszantására.

Szükségessé teszi a rigmusok vizsgálatát az is, hogy szoros kapcsolatban vannak a katonai szleng többi rétegével. Számos szó keletkezésében fontos szerepet játszott, hogy vele jól rímelő rigmust lehet mondani (Öreg rozmár nem dolgoz már; Öreg hal már nem hall), vagy éppenséggel egy rigmusból vonódott el (csíkos hátú kismalac 'újonc' <– Csíkos hátú kismalac, én elmegyek, te itt maradsz).

Az állandósult szószerkezetek közt szólni kell a trágár kifejezésekről, káromkodásokról is. SIPOS PÁL szerint a durva szavak használata a szleng egyik nyelvi jellemzője (MNyRét. 869), vagy ahogy helyesebben fogalmaz: a szlenget beszélők három jelentős nyelvi szintje közül az egyik a trágár szavak köznyelvi jellegű használata (uo. 872). Ám éppen a SIPOS említette köznyelvi jelleg miatt a trágárságok vizsgálata nem a szleng kutatásába tartozik.(A köznyelvi trágárságokról ld. TOLCSVAI NAGY G. és BÍRÓ Á.: Nyelvi divatok. Szerk. UŐK. Bp., 1985. 147–61 és 162–7; BACHÁT: Nyelvi illemtan. Szerk. DEME–GRÉTSY–WACHA. Bp., 1987. 327–66.) Ugyanerre a következtetésre jutott SZILÁGYI is: "A laktanya ezeket a [ti. trágár] kifejezéseket nagyobb mennyiségben, sűrűbben használja ugyan, de nem speciális jelentésben" (i. m. 52).

A katonáskodás sajátos körülményeiből következik (erről ld. WACHA: Nyelvi illemtan 262–7), hogy ebben a környezetben megnövekszik a káromkodások aránya. Így volt ez régen is, miként ezt kaszárnyastílus, őrmesternyelv, hajdúbeszéd; káromkodik, mint a bakancsos katona és más kifejezéseink is bizonyítják. (GYÖRFFY ISTVÁN egyenesen a magyarok több évszázados katonáskodását vádolta az illetlen beszéd elterjesztésével: A káromkodás: Alföldi népélet. Bp., 1983. 448–9.) A katonai szlengnek M. PEI szerint is jellemzője a trágárság és a trivialitás (Szabálytalan nyelvtörténet 175).

Bár katonasághoz köthető durva kifejezésünk csak néhány van (elküld az isten kóchengeres faszára 'elzavar'; kóchenger ('fegyverkarbantartó eszköz')), mégsem adhatunk igazat TARPAInak, aki szerint a katonai nyelvben "durvaságok csak elvétve fordulnak elő" (ÉA. II/4: 9). Ugyan a katonai szleng frazématípusai között nem vizsgálom például az olyan, eddig csak katonanyelvi környezetben hallott szidalmakat, mint a Faszom a füledbe, hogy legyen tengely a fejedbe! vagy Basszon meg egy taliga apró majom! stb., hisz ezek jellegzetes szakmai kötődést nem mutatnak, a kifejezések többi fajtája azonban még így is bőséges cáfolatát adja TARPAI kijelentésének. (A katonák durva beszédéről ld. még KIS T.: Igaz Szó 1988/5: 32.)

Az állandósult kifejezések fajtái:

I. T e r p e s z k e d ő kifejezések: Hogyan lett ez magának meghatározva?! 'Csinálja az előírás szerint!'; télakot vesz 'megszökik'; nyomatja a rokkot 'zenél'; nyomatja a rokkát 'nyalizik'; beadja a jelentést 'jelent'; stb.

II. K i f e j e z é s b ő v í t é s e k. (A frazéma második része csak nyomatékosításra szolgál, a kifejezés egészének jelentését már az első rész is hordozza.)

Ne háborogj, nem vagy te tenger!; Bassza isten, mondta Jézus, és eldobta a keresztet 'No, jól van, nem bánom!'; hátéká, anyja neve tíz példányban 'hiánytérítési kötelezettség'; Nem úgy van az, hogy a csík húzza a repülőt!; stb.

III. P a r a n c s o k. Ebbe a típusba tartozik a legtöbb olyan kifejezés, "amely eredendően csak meghatározott viszonyban hangozhat el: parancsnok mondhatja alárendeltjének" (KSZIL. 53). Ezeknek a nyelvi megszerkesztésére jellemző a magázódás, akkor is, ha nem hivatásos elöljáró, hanem sorállományú parancsnok használja, vagy ha a kommunikáló felek közt nincs is rangbeli különbség (vö. a 10.1. pontban írtakkal).

Futás! Kéz feljön, láb kipörög!; Jobbra hugyozz! 'Jobbra húzódj!'; Irány az ég alja, cél az isten fasza! (útirány "meghatározása ); Duma kilőve! 'Csend legyen!'; Vegye fel a lépést, mert magára hátékázom! 'Lépjen egyszerre a többiekkel!'; Ne kerülje ki! (ti. a pocsolyát); Ha utolérem, megbaszom! 'Siessen!'; Lopni mennek?! 'Hangosabban énekeljenek!'; Meg akarja baszni?! '(A sorban) ne álljon közel hozzá!'; Egy-kettő, egy-kettő... baszik a festő, nem csak az egyik, mind a kettő, egy-kettő, egy-kettő... (számolás meneteléskor); Ne simogassa azt az ágyat, mert elélvez! 'Ne szöszmötöljön az ágyazással!'; Leszerelőknek tizenöt nap, gumiknak szomorú vasárnap, kopaszoknak ébresztő, fel!, Ébredj, kopasz, itt a reggel, megint kevesebb lett eggyel! (a reggeli ébresztő nem hivatalos formája); stb.

IV. T á r s a l g á s i fordulatok.

a) Parancsmagyarázatok: Úgy tegye a lábát, hogy a giliszták agyrázkódást kapjanak! (ti. vigyázzmenetkor); Leng a kezem, jelentkezem!; "Jobbra nézz!-nél úgy vesse a fejét, hogy a takony hétszer csavarodjon körbe rajta!; "Parancs, Kanyifaszi Guszti! , vagy mi az isten fasza?! (megszólításra Parancs szóval és névvel kell jelentkezni); stb.

b) Kötekedő, fenyegető kifejezések: Olyat teszek, hogy rab leszek!; Ne nézzen rám, mert rosszabb, mint ha az anyámat szidná!; Ilyet akkor se mondj, ha az egész század bíztat!; Mi maga, írnok?! (ha a toll vége kilóg a zsebből); stb.

c) Ugratások: Vérzik a karod? (célzás az ügyeletes piros karszalagjára); Nem dobja le? (ti. a piros bicikli a láncot: célzás a nyalizásra); Hol az alakulótér kulcsa?, Meghozták a szenet, hova rakják? (a válasz rá: A kútba, hogy ne legyen útba.), Hova tetted a harci ösvényt? (kérdések az alvó társhoz, hogy felébresszék); Hány apád (iskolád) van? (kérdés a beszámolást végző parancsnokhoz, aki "válaszol" is rá: egy-kettő); stb.

d) Sztereotíp fordulatok. (Bizonyos ismétlődő helyzetekben használt kifejezések; az adott szituáció automatikusan kiváltja a szokásos választ.)

Mondja, mi a gondja!; Nem állatkert ez! (válasz, ha valaki fóká-t, azaz felmosórongyot keres); Na, ez se itta meg a fékfolyadékot! (ti. a brómos teát; a normálistól eltérően viselkedik); Mit akar ez, hát annyi csillagja van, mint nekem! (pl. őrvezető mondhatja hadnagyról, őrnagyról, ha attól parancsot kap); stb.

e) A belső hierarchiához és a centihez, leszereléshez kapcsolódó kifejezések: Én csíkos hátú kismalac, kérek engedélyt az öreg vadkantól a makkosba becsörtetni! (tréfás engedélykérés a körletbe való belépéskor); Még ég a csikk, amit civilben eldobott; Van még ezeregy éjszakája 'újonc'; Azzal egy ügyetlenebb indián hat cowboyt fog; az égig ér 'hosszú a centi'; Kopárja, hol a párja?, Neked is ennyi? (dicsekvés a centivel, azaz a hátralevő kevés nappal); stb.

V. T ö l t e l é k k i f e j e z é s e k: Egy az egybe, mint az egerek negyvenegybe! 'úgy; igen; persze; stb.'; 65 mintájú (bármi jelzője lehet); Elmondanám... (a mondandó bevezetése); Nem semmi, Tökön szúrom magam, Magamhoz nyúlok (a csodálkozás kifejezései); stb.

VI. K ö r ü l í r á s o k, metaforás kifejezések. (A körülírás az argónak is egyik fő jellemzője, vö. KASSAI: MNyRét. 529.)

Együtt húznak surranót 'egyszerre vonulnak be'; vérzik a füle 'hosszú a haja'; ormányon kormányoz 'orrba vág'; Ugorjon ki a zsebéből! 'Húzza ki a kezét a zsebéből!'; ketyeg a könyve 'közeledik az eltávozás' Drót őrnagy írja az engedélyét 'kiszökik a kerítésen át'; basznak a hetesek '77 napja van'; Kakukk tojt a maga ágyába?! 'rosszul van beágyazva'; stb.

A körülírások, metaforás kifejezések csoportja az, amelyik a leginkább megfelel a magyar szótárírási gyakorlatban meghonosodott felfogás szerinti "szólás"-nak, azaz — ha a kifejezés eredeti és átvitt jelentése közötti viszony világos is — a beszélő nem gondol erre az összefüggésre (NytudÉrt. 36. sz. 106).

Miként a szólásoknál, e típusnál is megfigyelhető, hogy vannak közöttük igés szerkezetűek (a mondatba beépülők): tolja a piros biciklit 'nyalizik'; lemegy hídba 'dühös lesz; csodálkozik'; lovat evett 'rohan'; ügyalban van 'ruhában alszik'; felrobbant a kezében a fogkefe, sündisznót reggelizett, fogdára küldte a borotvát 'borostás' és

mondatértékű kifejezések: penészedik az ágy alja 'látszik az odaszáradt mosópor'; cápafogas a surranó 'a bakancs recéi közt kosz maradt'; megbaszta a zebra a fókát 'csíkos lett a felmosás'; stb.

VII. S z ó l á s h a s o n l a t o k.

Rábasznak, mint negyvenben az egerek!; Meghajtom, mint hegyi rablót a lavina!; fosik, mint a pelikán 'fél'; olyan a röhögése, mint a lóharapás; kicombosodik, mint hegyi hangya a lavina után.

Annyi napod van, mint macinak a málnásban / mint hat vagon zizi félbevágva; hozzá képest a grillcsirke copfos indián; hozzá képest a villanykörte hajasbaba 'újonc, kopasz'.

A legtöbb szóláshasonlat a kevés-re van; valószínű azonban, hogy nem mindegyik a katonai szlengben keletkezett (vö. ERDŐS: Nyr. 112: 147). Változataiból csak a főbb típusokra hozok példákat, hisz ezek analógiájára megszámolhatatlan újabb keletkezik. Például a kevés, mint Mackó (maci) sajtban a brummogás mintájára jött létre a kevés, mint Turista sajtban a hátizsák / mint Camping sajtban a sátorvas / mint Mese sajtban a mesemondó stb.

Kevés, mint árvaházban a szülői értekezlet / mint Zsanán a poroltó / mint a hajnali gerlefing / mint harmatos fűben a gyíkpisi / mint a trójai faló az epsomi derbin / mint lágerben a repeta / mint börtönben a vészkijárat / mint őrmesterben a jóindulat / mint lószarban a nyerítés / mint dobostortában a ritmusérzék / mint kecskebékán a zöld festék / mint leányintézetben a fitymacsattogás / mint elefántnak a normál tampon stb.

VIII. K ö z m o n d á s o k, axiómák.

Ami kerek, viszik, ami szögletes, gurítják; A kapuügyeletes azért van, hogy be ne engedje a logikát; Nem ésszerű, de roppant katonás; A parancsot megbaszni nem szabad, mert csak szaporodik (Vö. "a parancsot pedig köztudomásúan nem lehet... megizélni, mert akkor megfiadzik, és a fia rosszabb, mint az anyja" (BOLDIZSÁR I.: Kortárs 1982/1: 33); Csak az a baja, hogy az anyja picsája nem volt szecskavágó; Két öreget ismerek a századnál: az egyik én vagyok, a másikkal még nem találkoztam; Kopasz vagyok: felmoshatok, gumi vagyok: pattoghatok, öreg vagyok: beleszarok; Azír gyík, szenveggyík; Legnagyobb állat a belszolgálat; stb.

IX. S z á l l ó i g é k (vö. KSZIL. 54). A katonai szlengben szállóigeként a parancsnokoktól származó kifejezések, nyelvbotlások, a műveletlenségre utaló fordulatok élnek. Legtöbbjüket egy-egy laktanyában hozzá is kapcsolják valakihez, ám ezt némi kétkedéssel kell fogadnunk, hisz ugyanaz a kifejezés az ország legkülönbözőbb helyeiről kerül elő. Egy-két esetben nyilvánvalóan látszik, hogy a sorkatonák gúnyolódásának eszközeként született meg az illető kifejezés.

Én nem vagyok egy volumen, de hogy szívni fognak, az rizikó; Nem vagyok szép, de roppant geci; Nem vagyok én poliészter (ti. polihisztor); Hónuk alatt a diplomata, sőt némelyiknek még érettségije is van; Maguk, ott ketten, jó trió lesznek!; Lecsukatom tíz napra, ha nem elég, egy hétre; stb.

X. T a l á l ó s k é r d é s e k.

Mit mondott az öreg Kiss? (Ne csak együnk, igyunk is.); Mit mondott az öreg Nagy? (Ha nem iszol, bolond vagy.); Melyik a legnagyobb állat? (A belszolgálat.); Mi lesz, ha egy nyúl megbaszik egy lovat? (Vegyespáncéltörő.); Mi az? Kicsi, büdös és sokat iszik? (Harckocsizó.); Hosszú, kemény és csak a fiúknak van, mi az? (Katonai szolgálat.).

XI. R i g m u s o k. A rigmusok erősen kötődnek egyes beszédhelyzetekhez, például a leszereléssel, a hátra levő napokkal foglalkozókat centivágás alkalmával ordítozzák leginkább. Más fajtái kinyilatkoztatásként (Üvöltözök, mint egy állat, én vagyok a belszolgálat) vagy sztereotíp válaszként is elhangozhatnak (az Öreg ember nem Challenger például kiváló válasz, ha az öregkatonát gyorsabb mozgásra bíztatják). Az itt felsorolt kifejezések egy részének a rigmusok közé való besorolása némiképpen vitatható, ugyanis nagyon hasonlítanak a közmondásokhoz, különösen a bennük található szentencia miatt. Azonban mivel a beszédhelyzethez aránylag erősen kötődnek és a rigmusokra jellemzően ordítozzák is őket, inkább e csoportba sorolom őket; vö. Igen buta, nagyon erős: ebből lesz az aknavetős; Étkezdéből jövet-menet jól esik a vigyázzmenet; Arra lettünk hivatva, hogy meg legyünk szivatva.

Jó reggelt elvtársak, vége van az éjnek, 85 napra ébredtek a vének; Én kis kopasz ebi hal a stokimra felállok, minden öreg harcsának jó éjszakát kívánok.(A katonai költészet hagyományos műfajai közül (ld. NéprLex. 3: 105; VilirLex. 6: 116–7) manapság már csak a leszereléshez kapcsolódó versek és nóták élnek. Van néhány adat az esti imádságok helyébe lépő esti jókívánságokról is; erre példa a debreceni Bocskai laktanyában feljegyzett szöveg: Én, hadihajós vaskalapos Lajos, a Varsói Szerződés legelbaszottabb katonája, soknapú kopasz jelentkezem. Jelentem, tisztelem anyámat, apámat, a debreceni kurvákat, de legfőképp a vén iszapszemű rájákat. Bebújok az ágyamba, mint malac a szalmába: bassza isten, jaj de fázok. A vén öreg rájáknak nyugodalmas, riadómentes jó éjszakát kívánok.)

Laza vagyok, mint a pamut: én vagyok az öreg mamut; Kopár sziklán nem nő moha, '89 nem lesz soha (1988-ban leszerelőktől gyűjtve); Bevonultam, leszerelek: kapjátok be, őrmesterek!; Itt hagyom a tanyátokat, basszátok az anyátokat!; Öreg vagyok, mint a túzok, augusztusban el is húzok; Öreg vagyok, mint a medve, leszerelek augusztusbe.

Aki tápos, az a király, többinek a szopás kijár; Többet ér egy öreg tápos, mint az összes hivatásos; Zúgja falu, zúgja város: leszerel az öreg tápos; Öreg tápos nem rezel be, ütihá lesz kétezerbe.

Centim centim, mondd meg nékem: ki lesz itt a jövő télen? — Kis gazdám, te nem lehetsz: én elfogyok, te elmehetsz.; stb.


TOVÁBB