Cs

csácsesz¹ mn ritk Jó, kiváló; penge. [(< argó) ← cig. csácso ’ua.’].

csácsesz² →Öreg ~.

csacsog ~nak a →fókák.

csacsogó fn 1. A leszerelésig hátralevő utolsó ötven (ritk. harminc) nap mérésére szolgáló centi, melyet (néhány) műanyag- vagy fadarabra ragasztanak; ostor. 2. Két huszonöt centiméteres colostokdarab ua.-ra a célra. 3. Harmonika alakúra összehajtogatott centidarab a centi viselésére még nem jogosult másodidőszakos katonák számára.

csajka¹ fn Fémből készült evőcsésze fedővel. || ritk Mély tányér. — bili, vályú.

csajka² fn ritk, tréf Lány, nő; muff. [Szójáték: ← szleng, argó csaj ’ua.’]

csákánylapát fn Műszaki (építő) alakulat || ritk Ebben szolgáló katona; népitáncos (DbA89). [? ← parolijelzés].

csapatdiszkó fn Csapatsorakozó. Vö. diszkó.

csapda fn ritk Fogda; fogszi.

csapdás fn ritk Fogdabüntetését töltő katona; fogszis.

csapódik →Faltól falig, hadd ~jon. ~ik a →fóka farka. Szh: ~jon, mint a takony; ~jon (a sor vége), mint a majomgeci: (Figyelmeztetés a menetelő alakzat utolsó katonáinak, hogy kanyarban fokozottan figyeljenek az igazodásra).

császár fn ritk Elöljáró; péká. || Szobaparancsnok.

csatos ~ bambi←.

csattan Majd ha ~ (ti. az újoncok keze a géppisztolyon az eskü alkalmával): (A következő időszakba lépés időpontjának meghatározása, azaz ekkor lesz a féléve bevonult katonából gumi, az egy éve bevonultból öreg.)

csaucseszkukocsi fn ritk Román gyártmányú DAC teherautó; dakk (Ze86/87). [← Ceauşescu].

csecsemő Szj: Hozzám képest a Neander-völgyi →ősember újszülött ~.

csecsemősír fn ritk Lövészteknő; gödör.

csedva fn Csepel teherautó; csepzon Ta86/87). [? Csepel × szleng getva, getvás ’rossz; undorító’].

cséeff fn Csapatfelderítő (al)egység. [Hiv. röv.]

cséemó fn Csapat-művelődésiotthon. [Hiv. röv.] — csemó, csomó, csömó.

cséemós fn A csapat-művelődésiotthonban szolgáló katona.

cséerpé fn Evőeszköz-készlet; kanálgép (Bp88). [? Hiv. röv.; ’?’].

cselendzser Ld. Challenger.

csellista fn ritk Konyhamunkás; csellós.

cselló¹ fn 1. Konyhai kisegítő munka (24 órás szolgálat) ~t ad: Konyhai szolgálatra vezényelték, konyhamunkát végez; csellózik¹. || Mosogatás. [Hiv. röv.: ’csapatellátó’]. — csellóbugi, dokk, hadtáp¹, hegedű, káem, kákáem.
2. A konyhai szolgálatra vezényelt katonák. Ne szórakozz vele, majd a ~ megcsinálja (Nk84/85). 3. ritk Konyha.

cselló² fn ritk Evőeszközkészlet; kanálgép. [← cselló¹; hadtáp²].

cselló³ fn ritk Géppuska; varrógép. [Vö. gitár ’géppisztoly’, aminél a géppuska nagyobb.]

csellóbugi fn Konyhai kisegítő munka; cselló¹ (Er88).

csellódisznó fn ritk Konyhai ügyeletes tiszt(helyettes); csülöküti. Vö. konyhamalac.

csellóművész fn Konyhai szolgálatra vezényelt katona; csellós. Vö. művész.

csellóparancsnok fn ritk A konyhai szolgálatra vezényelt katonák sorállományú parancsnoka; csellópéká.

csellópéká fn A konyhai szolgálatra vezényelt katonák sorállományú (ált. tisztesi rendfokozatú) parancsnoka. Vö. péká. — csellóparancsnok, dózer, dózerpéká.

csellós fn (gyak. tsz.-ban) Konyhai szolgálatra vezényelt katona, konyhai kisegítő munkás. [← (cselló¹]. — csellista, csellóművész, dózer, hadtáp¹, hadtapi, hadtápmalac, hadtápmuki, hadtápos, kondértündér, konyhadózer, (konyha)malac, konyhamuki, konyhatechnikus, konyhatündér, melódiás, muki, muzsikus, művész, röfi, zenész.

csellóskötény fn ritk Kék színű vászonkötény, amit a katonák fegyvertisztításkor és konyhamunkán használnak.

csellózik¹ tn ige Konyhai kisegítő munkát végez. || Mosogat. [← cselló¹]. — csellót ad, hegedül, zenél.

csellózik² tn ige Géppuskával lő. [← cselló³].

cselzon fn ritk Csepel teherautó; csepzon.

csemó fn 1. Csapat-művelődésiotthon; cséemó. 2. Az ott lévő büfé (Nk84/85). [← Hiv. röv.; vö. hemó.]

csepdzon fn ritk Csepel teherautó; csepzon.

Csepel Felicián fn Csepel tehergépkocsi; csepzon (Ze87/88).

csepelsárhányó ~ja van: Haja a füle fölött rövidre van nyírva (Nk85/86). Vö. sárhányó.

csepi fn Csepel teherautó; csepzon.

csepszi fn Csepel teherautó; csepzon.

csepszon fn Csepel teherautó; csepzon.

csepzi fn Csepel teherautó; csepzon.

csepzon fn Csepel teherautó. [Csep(el) + -zon < ang. -son; ném. -sohn (nevekben képzőszerű utótagként:) ’fia’ (a magyar szleng egyre gyakoribb becézőképzője).] — csedva, cselzon, csepdzon, Csepel Felicián, csepi, csepszi, csepszon, csepzi, csiba, csöpi, dzsepszon, technika.

cs. f. Ld. cséeff.

csiba fn Csepel teherautó; csepzon (Ba86/87).

csibe ~, visszajössz még →Ercsibe?

csicseriborsó Szj: ~, bab, lencse, hány →napja van, jelentse!

csicsi ~ bácsi: Laktanyai fodrász; kőbaltás (DbB--K). Vö. csicsó bácsi.

csicska fn 1. Mást kiszolgáló, vkihez törleszkedő katona; csicskás. 2. ritk Hivatásos (ált. az ügyeletes) tiszt mellé beosztott katona. 3. Az ügyeletes tiszt írnoka, küldönce; ütikutya. [← csicskás ’tisztiszolga’].

csicskamiska fn Az ügyeletes tiszt írnoka, küldönce; ütikutya (Ze86/87).

csicskás fn Mást kiszolgáló, vkihez törleszkedő katona; csicska. [← csicskás ’tisztiszolga’].

csicsó ~ bácsi: Laktanyai fodrász; kőbaltás (DbK88). Vö. csicsi bácsi.

csicsóka Szj: →Öreg csóka nem ~.

csiga fn (Takarodóra előkészülve az ágy végébe helyezettÓ feltekert takaró, lepedő és pokróc; bejgli (Ze88/89). Vö. becsigáz.

csík¹ ~on van: Kihúzzák a névsorból, nem utazhat haza; féken van (Szo88/89). Vö. helybetopi. Szh: Annyi →napod van, mint zebrán a ~. Szj: →Nehogy már a ~ húzza a repülőt.

csík² fn Hímvessző; fasz. (Er86, 88).

csikágó fn 1. Verekedés, vérfürdő. <Tréf. fenyegetésként:> ~ lesz! (Szh81/82). 2. A katonák egy csoportjának rémuralma, a többiek megfélemlítése. 3. Kellemetlenség; szívás. || Kitolás, büntetés; szívatás. Ne hergelj, mert | ~ra váglak!, —| ~t csinálok! (Ze86/87). 4. Takaríttatás; sikamika. ~ hadművelet: Ua. (Ka80/81). 5. Felfordulás; a felszerelés, berendezés szétdobálása. [← Chicago; vö. kambodzsa, kamcsatka, kocsedó, palermó, rodézia.]

csikk Még ég a ~, amit civilben eldobott: Nem rég vonult be, újonc (Szh81/82). Szj: ~et lenyelni, füstöt felcsavarni!: tréf Dohányzást befejezni!

csikkszedő fn ritk Komendánsszolgálatra beosztott katona; komédiás (DbB89).

csikktemetés fn <Az eldobott csikk szertartásos eltemetése büntetésből: az ügyelestől v. az öregkatonáktól erre kényszerített katonák (ált. újoncok) a csikket egy párnán az udvarra viszik, gyalogsági ásóval sírt ásnak, majd díszmenet, „díszsortűz” stb. kíséretében eltemetik.>

csikó fn Jó ember, bajtárs. ~ vagy!: Kedvellek (Nk85/86). [Argó].

csíkos ~ hátú kismalac: a) Újonc; kopasz. Szj: Én, ~ hátú kismalac, kérek →engedélyt az öreg vadkantól a makkosba becsörtetni! R: Én elmegyek, te itt maradsz, ~ hátú kismalac; ~ hátú kismalac, én elmegyek, te itt maradsz: (A leszerelésre készülő öreg katonák többieket bosszantó rigmusa.) [Vö. „— Én elmegyek, | te itt maradsz, | isten veled, | kismalac!” (Kormos István, Mesék Vackorról, Bp., 1983. 75). Az ’újonc’ jelentés a rigmusból vonódott el.]
b) ritk Tiszti iskolás hallgató (Ré85/86). [← a) (a sorkatonák szemében a hivatásosok örök újoncok, ti. „soha nem szerelnek le”); ← a tiszti hallgatók váll-lapjukon évfolyamukra utaló csíkokat hordanak.]
~ hátú vaddisznó: ritk Újonc; kopasz. ~ hátú vadmalac: Ua.

csilivili mn (ált. állítmányi szerepben, ragozatlanul) Kifényesített, megtakarított <cipő>. [← csillog-villog].

csillag 1. Szh: Annyi →napod van, mint ~ az égen. 2. Szj: Mit →akar ez, hiszen annyi ~ja van, mint nekem!

csillagharcos fn 1. tréf Éjszakai harcászaton tevékenykedő katona (Ze86/87). 2. Harckocsi és páncélozott jármű (BMP) irányzója; toronynyúl. (Ze86/87); vö. csillagvadász.

csillaghullás fn 1. Az az alkalom, amikor egyszerre sok katonát léptetnek elő, tüntetnek ki. Vö. meglökés. || (Tömeges) előléptetés, kitüntetés. Tegnap az ezreddizsin ~ volt (Nk84/85). 2. Lefokozás (DbK88; Nk85/86).

csillagleső fn ritk, tréf Lokátoros (katona); patkány¹.

csillagszóró fn Fényjelzős lövedék; gyertya (Ma81/82).

csillagvadász fn Harckocsi és páncélozott jármű (BMP) irányzója; toronynyúl (Ze87/88); vö. csillagharcos.

csillagvíz fn Áldomás előléptetés után (Er 86, 88). Csillagvizet bezizzenteni: Előléptetés után áldomást inni (Er86, 88). Vö. csillaghullás.

csimasz fn ritk Újonc; kopasz (DbK88). [← nyj. ’kis, kopasz veréb’].

csipasz fn ritk Újonc; kopasz (DbK88). [← nyj. ’tollatlan madár-, különösen verébfióka’].

csirke →Robbantott ~. →Ezernapos ~. →Tápos ~.

CSMO Ld. cséemó.

csobban¹ tn ige ritk Zuhanyozik (DbK89).

csobban² tn ige Csalódik feltevésében, tapasztalatok hatására belátja vmely dolog ellenkezőjét; rádöbben. ~sz!, Majd ~sz!, Szh: (Majd) ~sz, mint a Velencei-tó Agárdnál/Püspökladánynál (v. vmely hasonlóan távoli városnál): Majd meglátod, hogy nem úgy van az, ahogy te elképzeled (Ze87/88). Ik: rá~.

csobi ~ hill!: <A gúny kifejezése, amikor vki kénytelen belátni vmely dolog ellenkezőjét, csalódik feltevésében vagy pórul jár>; döbi (Ze84/85, 87/88). Vö. csobban², döbben, rádöbben. [← csobban × ?Benny Hill (angol humorista); vö. döbi hill ’ua.’.]

csocseró →öreg ~. [← csocsó²].

csocsesz fn ritk Öregkatona; öreg. →Öreg ~: Ua. [← csocsó²].

csocsi →Öreg ~. [← csocsó²].

csocsó¹ fn Asztali foci. [?hangut., ?hangf.].

csocsó² fn ritk (Öreg)katona; öreg. →Öreg ~; →vén ~: Ua. [?← csocsó¹, csóka]. Ö: bel~.

csodaceruza fn ritk, tréf Írnok; tinta. (Ze87/88). Vö. csodagrafit.

csodagrafit fn ritk, tréf Írnok; tinta (Ze87/88). Vö. csodaceruza.

csók fn Pártfogó, befolyásos személy. || Protekció. ~ja van: Protekciója van; az alakulat egyik tisztje v. vmilyen befolyásos személy támogatja, protezsálja. — apu, drót, hátszél, nagykabát, piros bicikli/telefon, puszi, zsibi.

csóka fn 1. Ember, férfi. Jó ~: Jóravaló, rendes, kedvelt, rokonszenves személy. 2. (Öreg)katona; öreg. →Öreg ~: Öregkatona.

csoki fn ritk Cigány; kokeró (Ze86/87). Vö. csokoládé.

csokizik tn ige A piszkos vécékagylót tisztítja; zsuzsizik (Bp89/90). [← szleng csoki ’széklet’].

csokoládé fn ritk Cigány; kokeró (Ze86/87). Vö. csoki.

csókos fn és mn Protekciós; protezsált (személy); hátszeles. [← csók].

csomó fn Csapat-művelődésiotthon; cséemó. [← Hiv. röv.].

csónak¹ fn Pontonhíd (Ma81/82). — talpsín.

csónak² fn Katonai bakancs; surranó (Ma 81/82). [← szleng csónak ’(torna)cipő’].

csontcsillag fn ritk Tisztesi rangfokozatú sorkatona; zebra. [← csontcsillag ’rangfokozat jelzője a galléron v. a váll-lapon’].

csontgyenge mn és fn Gyengélkedős, beteg (katona); hikomat (Ze86/87).

csonthadnagy fn ritk, tréf Őrvezető; őrvi.

csontőrnagy fn Őrvezető; őrvi. Vö. csontcsillag; csontszázados.

csontszázados fn Szakaszvezető; szakszi. Vö. csontcsillag; csontőrnagy.

csosz →Öreg ~.

csótány fn 1. →Öreg ~. 2. Műszaki (építő) alakulat katonája; népitáncos.

csotrogány fn ritk Harckocsi; háká (DbK 88). [← szleng ’ócska, rozoga autó’].

cső Beadja a csövet: Továbbszolgálónak jelentkezik; beadja a →téeszt (DbK85/86; Ma87/88).

csöcs ~öt kap: Kellemetlenségben van része; (meg)szív (Er86/87). ~re tesz (Vp87/88); ~re vesz (Er 86, 88): Kitol vkivel, kellemetlenkedik neki; megszívat. Vö. hosszúcici.

csömó fn Csapat-művelődésiotthon; cséemó. [← Hiv. röv.].

csöpi fn Csepel teherautó; csepzon (Er88). [← csepi].

csörgőstalpú fn és mn (gyak. tsz.-ban) ritk Harckocsizó (katona); hákás. || ~ak: Harckocsizó alakulat.

csőrmester fn Őrmester; őrmi. [Csőrmester a „Kérem a következőt!” c. rajzfilmsorozat madár rendőre.]

csörömp fn Harckocsi, tank; háká. [← csörömpöl].

csörömpös fn és mn (gyak tsz.-ban) Harckocsizó (katona); hákás. || ~ök: Harckocsizó alakulat.

csősz Vigyázzon a ~! (Felelet a Század vigyázz! parancsra) (Ze86/87).

csöves¹ fn ritk 1. Továbbszolgáló katona; téeszes. 2. Szakaszvezető; szakszi. [← cső].

csöves² fn Lokátorkezelő katona; patkány¹. [A rádiólokátor legfeltűnőbb alkatrészei közé tartoznak a jókora üvegcsövek.]

csöves³ fn Hőr Határőrizeti ügyeletes tiszthelyettes (Kősz87/88).

csöves⁴ fn és mn ritk Légvédelmi tüzér; légfúró. [? ← ágyúcső].

CSRP Ld. cséerpé.

csua fn Szenny, piszok (ált. ételmaradékból származó zsír és kosz elegye); dzsuva (Ze86/87). Vö. csuva.

csukda fn 1. Fogda. 2. A fogdában töltendő büntetés. A Szabó három nap ~t kapott (Nk84/85). Fogszi.

csupasz fn és mn ritk Újonc (katona); kopasz (Ma83/84).

csupasztökű fn és mn Előfelvételis (katona); tápos (Ma81/82).

csupor fn Hülye; köcsög. <Csak egy század szóhasználatában élt.> (Szh81/82). [← köcsög].

csurma fn ritk Laktanyai fogda; fogszi.  [? ← or. тюрма ’börtön’].

csurmi fn ritk 1. Fogda. 2. A fogdán töltendő büntetés. Fogszi. [← csurma].

csúró fn ritk Újonc; kopasz. [← nyj. ’tollatlan verébfióka’; vö. csimasz, csipasz.]

csúszómászó fn (gyak. tsz.-ban) ritk Felderítő; gyík². || ~k: Felderítő alakulat.

csutora fn Rep A légzőkészülék azon része, melyet a szájba vesznek.

csuva fn Szenny, piszok (ált. ételmaradékból származó zsír és kosz elegye); dzsuva (Ze86/87). Vö. csua.

csuvás ~ szalámi: Olasz szalámi (Ré88); vö. dzsuvás. [← csuva.]

csúzli¹ fn 1. ritk Egyéni lőfegyver; kézifegyver; asszony. 2. Géppisztoly; géppityu. Felhúzza a ~t: Csőre tölti a géppisztolyt (Ze84). 3. ritk Géppuska; varrógép. 4. Ágyú; buff. Ö: torony~. [← ’játékfegyver’].

csúzli² fn ritk Másodidőszakos katona; gumi (Le88/89). [A csúzlinak fontos része a gumi. Vö. csúzliszájú.]

csúzliszájú fn és mn ritk Másodidőszakos (katona); gumi (Asz88/89). Vö. csúzli².

csülöküti Konyhai ügyeletes tiszt; konyhaügyeletes. Vö. üti. — csellódisznó, konyhafőnök, konyhamalac, konyhaügyész, konyhaüti, konyü, ügyész.