"MAGYAR NYELVJÁRÁSOK"

A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM

XXXIII, 105--112

DEBRECEN

MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK

1996.

ÉVKÖNYVE

A kesudió elnevezései a magyar nyelvben

1. A kesudió (Anacardium occidentale) Közép-Amerikában, valószínűleg Brazíliában őshonos, a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó örökzöld fa (Velich István, A déligyümölcsökről. Bp., 1987. 47). A XV. században fedezték fel portugál misszionáriusok, ők vitték Kelet-Afrikába és Indiába a gyümölcsöt (Encyclopaedia Britannica. A new survey of universal knowledge. Chicago--London--Toronto, 1960. V, 12).

A különleges kesu gyümölcsök két részből állnak: a kesualmá-ból és a kesudió-ból. A kesualma a virágkocsány megvastagodásából fejlődik, 5--8 cm-esre nő, héja vékony, skarlátpiros vagy sárga. S bár almá-nak nevezik, inkább hosszúkás, körte alakú áltermés. A kesualmából lekvárt, üdítőitalt készítenek, Dél-Amerikában és Afrikában pedig bort erjesztenek belőle. A valódi termés, a kesudió az almák alján található, 2--3 cm-re kibújik a gyümölcsből, és így érik be. A vastag csonthéj egyetlen vese alakú, hosszúkás magot tartalmaz (Velich István, i. m. 47--8). A csontárból kifejtett magvak a mandulához és mogyoróhoz hasonló ízűek, olajtartalmúak. A termésfal mérgező, maró hatású, a bőrre ártalmas anyagokat tartalmaz, ezt pirítással közömbösítik (Dr. Pócs Tamás--Bíró Krisztina, Kultúrnövények 1. (A trópusok termesztett növényei). Bp., 1976. 18). A kesudió maghéját lehántva a fogyasztható, fehér dióbél marad vissza, amelyet messzi országokba szállítanak, így hozzánk is. Hazánkba csak a tisztított, pörkölt, esetleg sózott, azonnal fogyasztható kesudiók érkeznek.

2. Az Anacardium occidentale legrégibb elnevezése, az anacardia a XVI. században tűnt fel a magyar nyelvben. A későbbi századokban a gyümölcs és növény számtalan új névvel gyarapodott. Hosszú az út a ma ismert kesu névhez: a korai gyümölcsnevek sokszor módosultak, helyettük találóbb neveket vettek át idegen nyelvekből: az Anacardium occidentale 'kesu' 15 elnevezéséből (anacardia, akazsu, akazsufa, akazsudió, elefánttetű, elefánttetűfa, nyugat-indiai-elefánttetű, szívded, vesedió, vesefa, nyugat-indiai-elefántdió, kesu, kesudió, kesufa, kesudiófa) ma már csak a kesu, kesudió, kesufa és kesudiófa neveket használjuk. A mai kesu név, illetve ennek összetételei csak a XIX--XX. században jelentek meg a magyar nyelvben.

3. A kesudió gyümölcsöt először latin néven említették a magyar nyelvben, a XVI. században. A XVI. századi orvosi könyvben anacardia néven szerepel: ĆAnacardiarol Anacardia ol˙ g˙wmĆlch k˙ Siciliaban terĆm aĹ ol˙ heg˙ekĆn aĹ k˙k langalnak m˙ndenkoron. EĹ akkoru m˙nth eg˙ k˙s mondola, Vagion aĹ pat˙kakban. EĹth ha embĆr be veĹ˙ akar Etelben, akar ˙talban, aĹ Torkoth, aĹ gegeth, es aĹ g˙omroth vg˙an egeth˙, es m˙nd aĹ egeĹ teutĆth ann˙ra megh hewit˙, hogy Febris, aĹ aĹ, nag˙ forro beteguegh kĆwetkeoĹ˙k, Ees Teutnek nemel˙ reĹeben vg˙an Innak el Ĺakadauat is ĹĆrĹ˙, es aĹ Okouuagoth megh vĆĹteget˙" (OrvK. 612/1--9).

Az anacardia név a latin szaknyelvi Anacardium occidentale 'kesu' előtagjának átvétele. Az anacardia a görög aná- 'valamilyen módon' és kardía 'szív' szavak összetétele. Az elnevezés folytatása az újlatin anacardium (anacardia + újlatin -ium) (Helmut Genaust, Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen. Basel, Stuttgart: Birkhäuser, 1976. 48). A név a gyümölcs felső részén található szív alakra utal. Idegen nyelvi megfelelőkre l. francia anacardier, orosz ŕíŕęŕđäí˙ (Elsevier's Dictionary of Botany. I. ... in English, French, German, Latin and Russian compiled by P. Macura. Amsterdam--Oxford--New York, 1979. 1378. szám).

Hogy került a még ma is egzotikus gyümölcsnek számító kesudió a XVI. századi orvosi könyvbe, és a gyógynövények közé a patikákba? Drogként tartották számon a korabeli patikaszerek között. Magyarországra kerülhetett vándorpatikáriusok útján, vagy külföldi, olasz egyetemeken tanult diákok is magukkal hozhatták őket (Melius Juhász Péter, Herbárium Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Bev., magyarázó jegyz. és sajtó alá rend. Szabó Attila. Bukarest, 1979. 45). Így került a patikába a pisztácia, a gránátalma, a füge stb. is. Maguk a növények azonban sokáig nem jutottak el hazánkba, a patikában csak gyógyító termésüket lehetett kapni. Az XVI. századi orvosi könyv szerzője is csak a kesudiót ismerhette a patikákból, a növényt valószínűleg nem látta.

4. A XVIII. században a kesu új neveket kapott: akazsu, elefánttetű. A kesudió számtalan elnevezése közül FARKAS VILMOS Amerikai (indián) eredetű nemzetközi növényneveinkről című cikkében (MNy. 89: 433) az akazsu és az akazsufa nevekkel foglalkozott.

A XVIII. század végén tűnt fel az akazsu név, amely további összetételekkel bővült a XIX. században: akazsufa, akazsudió. Az akazsu különböző alakváltozatokban fordult elő a magyarban: 1787: Acayou (Mátyus I., Ó és Új Diaet. 343); 1845: Acajuba, Acajaiba, Acaju (Kováts Mihály, Háromnyelvű fejtő természethon titoktan orvostudomány műszótára, az az onomatologia physiographica chemica jatrica triglotta philologica. II. rész: Növénybölcsesség a'vagy, háromnyelvű fejtő növénynév műszótár. Budán. 9); 1893: acaju (PallasLex. I. 242); 1894: Akahu (Alphonse De Candolle, Termesztett növényeink eredete. Fordította Pavlicsek Sándor. Az eredetivel összehasonlította Mágócsy-Dietz Sándor. Bp. 207); 1911: acajou (RévaiLex. I. 572); 1976: acaju (Urania. Növényvilág. Magasabbrendű növények. II. Bp. 57); 1986: akazsu (Priszter Szaniszló, Növényneveink. Magyar--latin szógyűjtemény. Bp. 97).

Az akazsufa első előfordulásai: 1807: Akazsufa (Természethistóriai Képeskönyv az ifjúság hasznára és gyönyörködtetésére... Kéuzítette... Bertuch F. J. Új kiadás, deák és magyar leírással megbÁvítve... Bétsben. IV, 49); 1890 k.: Acajou-fa (Növénytani írók és növénynevek. (Borbás Vince, A Pallas-lexikon címszójegyzék-tervezete). A Magyar Természettudományi Múzeum könyvtára L.Sz. 4869. Bp. 2); 1892: akaju-fa (TermtudKözl. 272); 1893: Akassúfa (PallasLex. I, 242); 1909: Akazsufa (Graumann Sándor, Magyar növénynevek Szótára különös figyelemmel a népies kifejezésekre; a német és botanikus elnevezések hozzácsatolásával. Erfurt. 2); 1911: Akazsufa (Cserey Adolf, Növényszótár, vagyis a gyakrabban előforduló népies és tudományos növénynevek betűrendű jegyzéke. Bp. 8); 1966: akazsu-fa (Csapody--Priszter, MNövSz. 20); 1992: akajufaként gr. (Élet és Tudomány 49: 1550).

Az akazsudió első előfordulásai: 1890 k.: Acajou-diók gr. (Borbás Vince, i. m. 2); 1893: akassú-dió (PallasLex. I, 242); 1911: akasúdió (RévaiLex. I, 573); 1916: Akasudió (TermtudKözl. 830).

FARKAS VILMOS szerint az akazsu, akazsufa ĆA magyarba elsősorban a németből kerülhetett; az akasu, akazsu-típus az ejtésmódra utal" (MNy. 89: 433). Az akasu, akazsu, akazsufa, amely francia közvetítéssel került a németbe (vö. német Acajoubaum, Acaju-baum 'akazsufa'), a német révén jutott el hozzánk, de a magyar alakváltozatok kialakulására esetleg közvetlenül a francia pomme de cajou, acajou ŕ pommes is hatással lehetett. Az akahu feltehetőleg a német Acahanussbaum 'akaha-diófa' (Heinrich Marzell, Wörterbuch der Deutschen Pflanzennamen. Mit Unterstützung der Preussischen Akademie der Wissenschaften Bearbeitet von Heinrich Marzell unter Mitwirkung von Wilhelm Wissmann. I--V. (Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis.) Leipzig, 1943--1958. I, 251), előtagjának hatására jött létre. Idegen nyelvi megfelelőkre l. holland acajoeboom 'akazsufa', orosz ŕęŕćó. Az akazsudió összetétel előtagja a német Acajoubaum, Acajubaum 'akazsufa' előtagjának átvétele, a dió utótag pedig értelmesítő, magyarázó elem, a diószerű termésre utal. A -dió utótag kialakulhatott a gyümölcs egyéb magyar és idegen nyelvi elnevezéseinek hatására is: magyar nyelvi megfelelőkre vö. a gyümölcs -dió utótagú neveit (akazsudió, kesudió, nyugat-indiai-elefántdió, vesedió), illetőleg német Kaschunuß 'kesudió'. Az akazsu végső forrása a dél-amerikai tupi indián acaiu, acajú, acayú (MNy. 89: 433).

5. A kesu gyümölcs és növény talán legérdekesebb régi nevei közé tartozik az elefánttetű és elefánttetűfa.

Az elefánttetű első előfordulásai:1783: Eléfant tetü (Benkő Jóuef, Nomenclatura Botanica: Molnár János, Magyar könyv-ház. Posonyban. 366); 1745: Elefánt Tetű (Joannis Torkos, Taxa Pharmaceutica Posoniensis. Posonii. 4); 1843: Elefánttet (Bugát, Szóhalm. 102); 1845: Elefant tet (Kováts Mihály, i. m. 416); 1916: elefánttetű (TermtudKözl. 830); 1992: elefánttetűnek gr. (Élet és Tudomány 49: 1550).

Az elefánttetűfa első előfordulásai: 1894: elefánttetűfa (Alphonse De Candolle, i. m. 207); 1966: elefánttetűfa (Csapody--Priszter, MNövSz. 20).

Az elefánttetű, elefánttetűfa tükörszó; a német Elephantenlaus (Elefantenlaus) 'elefánttetű', Elephantenlausbaum (Elefantenlausbaum) 'elefánttetűfa' szó szerinti fordítása.

Feltehetőleg az elefánttetű, elefánttetűfa elnevezések hatására alakult ki a nyugat-indiai-elefánttetű (első előfordulásai: 1893: nyugatindiai elefánttetü (PallasLex. I, 242); 1911: Ny.-indiai elefánttetü (RévaiLex. I, 573)) és a nyugat-indiai-elefántdió, amelyre csupán egyetlen adat van: 1916: nyugatindiai elefántdió (TermtudKözl. 830).

Előtagjuk (nyugat-indiai) a gyümölcs más német elnevezései (vö. német westindische Nierenbaum 'nyugat-indiai-vesefa', westindischer Herzfruchtbaum 'nyugat-indiai-szívgyümölcsfa' (Heinrich Marzell, i. m. I, 251) nyomán alkotott jelző, de kialakulására a latin szaknyelvi név Anacardium occidentale 'kesu' utótagja (vö. latin occident#lis 'nyugati') (Helmut Genaust, i. m. 265) is hatással lehetett. Az elefántdió utótag a magyar elefánttetű (vö. német Elephantenlaus 'elefánttetű', Elephantenlausbaum Elefantenlausbaum 'elefánttetűfa') hatására alakulhatott ki, ahol az elefánttetű -tetű tagját a dió utótaggal cserélték fel (vö. a gyümölcs egyéb dió utótagú elnevezéseit).

6. A reformkori nyelvújítás, a szaktudományok, különösen a természettudományok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja, a botanikát sem kerülte el. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani munkákban merész növénynév-újításokat találunk, legtöbbjük azonban igen rövid életű volt, nem vert gyökeret nyelvünkben. 1841-ben jelent meg Barra István, Pest megyei főorvos első rendszeres magyar növénytana sok érdekes és találó új névvel. Két évvel később, 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor Bugát Pál, Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot, amely sok más tudományág új szava mellett új növényneveket is tartalmaz (Nyr. 117: 562). A botanikai nyelvújítás csúcsa alighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a'vagy, háromnyelvű fejtő növénynév műszótára, amely 1845-ben jelent meg. A bevezetésben ezt olvashatjuk: ĆEzen szótárban a' KezdÁszó Magyar, azt követi a' Latánosgörög...; végre tétetik a' Német nevezet, melylynek helylyén imitt amott csak a' latánosgörög nevezet áll; ... Ezen munkában van 5921 Magyar növénynév. ... Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet" (Kováts Mihály, i. m. V--VI). Vagyis 5921 magyar növénynévből 4860 magyar növénynevet maga a szerző gyártott, közülük némelyikhez etimológiai magyarázatot is fűz (Kováts Mihály, i. m. 312).

A kesu gyümölcs szívded elnevezése (1845: Szívded (Kováts Mihály, i. m. 416)) Kováts Mihály alkotása, a névnek nincs folytatása a magyar nyelvben. A gyümölcs nevét szívhez hasonló termése miatt kapta; a -ded képző hozzátételével, amely Ćhasonlítást jelent" (Magy. Fűvészk. 33--4). Kováts Mihály a névadást ezzel indokolja: ĆMert e'nek gyümÁcse a' madár szívéhez hasonló; belÁl pedig vérhez hasonló nedvességgel teljes" (Kováts Mihály, i. m. 416). A név valószínűleg a latin szaknyelvi anacardia hatására jött létre, amely a görög aná- 'valamilyen módon' és kardía 'szív' szavak összetétele (Helmut Genaust, i. m. 48).

7. A XIX. század második felében megjelenő vesedió és vesefa elnevezések a termések veséhez hasonló alakjáról kapták nevüket.

A vesedió első előfordulása: 1890 k.: Vesedió (Borbás Vince, i. m. 622); 1893: vesedió (PallasLex. I, 242); 1911: vesedió (RévaiLex. I, 572).

A vesefa első előfordulása: 1890 k.: Vesefa (Borbás Vince, i. m. 622); 1893: vesefa (PallasLex. I, 242); 1911: vesefa (RévaiLex. I, 572).

A vesefa a németből kerülhetett a magyar nyelvbe, a német Nierenbaum (Heinrich Marzell, i. m. I, 251) tükörfordításaként. Az elnevezés más nyelvekben is megtalálható: holland West Indische Nierenboom 'nyugat-indiai-vesefa'. A vesedió összetétel előtagja a német Nierenbaum 'vesefa' előtagjának fordítása, az utótag (-dió) kiegészítő, értelmesítő, magyarázó elem, amely a gyümölcs egyéb -dió utótagú magyar elnevezéseinek (vö. akazsudió, kesudió, nyugat-indiai-elefántdió) hatására is létrejöhetett.

8. A vese alakú gyümölcsöt és a gyümölcsöt termő növényt napjainkban kesu, kesudió, kesufa és kesudiófa néven említik.

A kesu nemzetközi szó: angol cashew, francia cajou, német Kaschu(baum), orosz ęŕćó (P. Macura, i. m. 1378. szám). A kesu végső forrása a tupi indián acaiu, acajú, acayú, amely portugál közvetítéssel került át Európába (vö. portugál cajú, acajú) (MNy. 89: 433). A korábbi magyar alakváltozatok közül a caju a francia írásmódot tükrözi, a kasu, kassú, kasufa, kajufa a németből került a magyarba, a német Kaschubaum, Kajubaum 'kesufa' részfordításaként (Heinrich Marzell, i. m. I, 251). Az újabb alakváltozat: kesu(fa) az angol cashew, Cashew-tree 'kesufa' hatását mutatja.

A kesu első előfordulásai nyelvünkben: 1845: Caju (Kováts Mihály, i. m. 9); 1893: caju, kassú (PallasLex. I, 242); 1911: kasú (RévaiLex. I, 572); 1986: kesu(fa), kasu (Priszter Szaniszló, i. m. 97); 1987: kesu (Velich István, i. m. 47).

A kesufa első előfordulásai: 1895: Kajufa (PallasLex. X. 242); 1976: kasufa (Urania. Növényvilág. Magasabbrendű növények. II, Bp. 57); 1986: kesu(fa) (Priszter Szaniszló, i. m. 97).

A gyümölcs mai elnevezésének, a kesudió-nak első előfordulásai: 1893: kassú-dió (PallasLex. I, 242); 1911: kasúdió (RévaiLex. I, 573); 1892: kásu-dió (TermtudKözl. 272); 1916: Cashew-dió (TermtudKözl. 829); 1966: kasu-dió (Csapody--Priszter, MNövSz. 20); 1916: Kasu- vagy Akasudió (TermtudKözl. 829--30); 1976: kasudió (Urania. Növényvilág. Magasabbrendű növények. Bp. II, 57); 1983: Kesudió (Velich István--V. Nagy Enikő, Nálunk is megterem. Históriák és tanácsok egzotikus gyümölcs- és fűszernövények neveléséhez. Bp. 260); 1986: kesudió (Priszter Szaniszló, i. m. 97); 1992: kesudiót gr. (Élet és Tudomány 49: 1549).

A kesudió név a legtöbb nyelvben megtalálható: angol cashew nut, német Kaschunuß, orosz îđĺő ęĺřüţ. A kassú-dió, kasúdió, kásu-dió alakváltozatok a ném. Kaschunuß (Urania Pflanzenreich. Höhere Pflanzen. II. Leipzig--Jena--Berlin, 1973. 57), a kesudió az angol cashew nut részfordításával jött létre.

1992-ben megjelenik a kesudiófa (Élet és Tudomány 49: 1549) összetétel, ahol a -fa utótag értelmesítő, magyarázó elem, a gyümölcstől (kesudió) különíti el a növényt. Hogy a gyümölcs és a növény elkülönítése milyen sok problémát okozhat, azt már Földi János fölismerte 1793-ban. A -fa utótag fölösleges voltáról így írt Rövid krítika és rajzolat A' magyar fűvésztudományról című művében: ĆHogy tehát mind a' fĂ vég kevesedjen, mind pedig azzal gyakorta hibáson ne éljünk, a' fát fĂnek, és a' fĂvet fának mondván; legjobb az egyébaránt zavarodást nem okozó Nemi Nevek mellÁl azokat elhagyni, (a' kinek tetszik, a' köznevezésben utánna ejtvén..." (35).

9. Az elemzett gyümölcsneveket századonként táblázatban foglaltam össze. A kesu-ra vonatkozó legtöbb új elnevezés a XIX--XX. századból származik, ezért ezeket az időszakokat két részre osztottam: a XIX. század első és második, illetve a XX. század első és második felére:

Az adatok alapján összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kesu gyümölcsöt már a XVI. században ismerték hazánkban, a legkorábbi adat latin anacardia néven említi a patikában kapható termést; a XVII. században nem jelent meg új növénynév. A XVIII. században két új elnevezés tűnt fel: az akazsu és az elefánttetű. A XIX--XX. században a kesu rengeteg új névvel gyarapodott. Ennek oka az ekkor megjelenő nagyszámú, különböző jellegű külföldi (botanikai, növénytani, ismeretterjesztő könyvek, szakácskönyvek stb.) munka fordítása. A XIX. században akazsufa, kesu, szívded, akazsudió, elefánttetűfa, kesudió, kesufa, nyugat-indiai-elefánttetű, vesedió, vesefa, a XX. században nyugat-indiai-elefántdió, kesudiófa néven említették a gyümölcsöt és a növényt .

VÖRÖS ÉVA


   XVI.     XVIII. század   XIX. század      XIX. század második fele    XX. század     XX.     
  század                     első fele                                    első fele    század   
                                                                                      második   
                                                                                        fele    

anacardia  akazsu 1787:    akazsufa       akazsudió 1890 k.:             nyugat-indi kesudiófa  
1577 k.:   Acayou (Mátyus  1807:          Acajou-diók gr. (Borbás        ai-         1992:      
Anacardia  I., Ó és Új     Akazsufa       Vince, i. m. 2); 1893:         elefántdió  kesudiófa  
(OrvK.     Diaet. 343);    (Bertuch F.    akassú-dió (PallasLex. I.      1916:       (Élet és   
612/2),    1845: Acajuba,  J., i. m. IV.  242); 1911: akasúdió           nyugatindia Tudomány   
Anacardiar Acajaiba,       49); 1890 k.:  (RévaiLex. I. 573);  1916:     i           49: 1549)  
ol gr.     Acaju (Kováts   Acajou-fa      Akasudió (TermtudKözl. 830).   elefántdió             
(OrvK.     Mihály, i. m.   (Borbás        elefánttetűfa 1894:            (TermtudKöz            
612/1).    9); 1893:       Vince, i. m.   elefánttetűfa (Alphonse De     l. 830).               
           acaju           2); 1892:      Candolle, i. m. 207); 1966:                           
           (PallasLex. I.  akaju-fa       elefánttetűfa                                         
           242); 1894:     (TermtudKözl.  (Csapody--Priszter, MNövSz.                           
           Akahu            272); 1893:   20).                                                  
           (Alphonse De    Akassúfa       kesudió 1893:  kassú-dió                              
           Candolle, i.    (PallasLex.    (PallasLex.  I.   242); 1911:                         
           m. 207); 1911:  I. 242);       kasúdió (RévaiLex. I. 573);                           
           acajou          1909:          1892: kásu-dió (TermtudKözl.                          
           (RévaiLex. I.   Akazsufa       272); 1916: Cashew-dió                                
           572); 1976:     (Graumann      (Term-tudKözl. 829); 1966:                            
           acaju           Sándor, i. m.  kasu-dió (Csapody--Priszter,                          
           (Ura-nia.       2); 1911:      MNövSz. 20); 1916: Kasu- vagy                         
           Növényvilág.    Akazsufa       Akasudió (Term-tudKözl.                               
           Magasabbrendű   (Cserey        829--30); 1976: kasudió                               
           növények. II.   Adolf, i. m.   (Urania.  Növény-világ.                               
           Bp. 57); 1986:  8); 1966:      Magasabbrendű  növények. Bp.                          
           akazsu          akazsu-fa      II. 57); 1983: Kesudió                                
           (Priszter       (Csapody--Pris (Velich István--V. Nagy                               
           Szaniszló, i.   zter, MNövSz.  Enikő, i. m. 260); 1986:                              
           m. 97).         20); 1992:     kesudió (Priszter Szaniszló,                          
           elefánttetű     akajufaként    i. m. 97); 1992: kesudiót gr.                         
           1783: Eléfant   gr. (Élet és   (Élet és Tudomány  49: 1549).                         
           tetü (Benkő     Tudomány 49:                                                         
           Jóuef, i. m.    1550).         kesufa 1895: Kajufa                                   
           366); 1745:     kesu 1845:     (PallasLex. X. 242); 1976:                            
           Elefánt Tetű    Caju           kasufa (Urania.  Növényvilág.                         
           (Joannis        (Kováts         Magasabbrendű  növények. II.                         
           Torkos, i. m.   Mihály, i. m.  Bp. 57);  1986: kesu(fa)                              
           4); 1843:       9); 1893:      (Priszter Szaniszló, i. m.                            
           Elefánttet     caju, kassú    97).                                                  
           (Bugát,         (PallasLex.    nyugat-indiai-elefánttetű                             
           Szóhalm. 102);  I. 242);       1893: nyugatindiai                                    
           1845: Elefant   1911: kasú     elefánttetü (PallasLex. I.                            
           tet  (Kováts   (RévaiLex. I.  242); 1911: Ny.-indiai                                
           Mihály, i. m.   572); 1986:    elefánttetü (RévaiLex. I.                             
           416); 1916:     kesu(fa),      573).                                                 
           elefánttetű     kasu           vesedió 1890 k.: Vesedió                              
           (Term-tudKözl.  (Priszter      (Borbás Vince, i. m. 622);                            
           830); 1992:     Szaniszló, i.  1893: vesedió (PallasLex. I.                          
           elefánttetűnek  m. 97); 1987:  242); 1911: vesedió                                   
           gr. (Élet és    kesu (Velich   (RévaiLex. I. 572).                                   
           Tudomány 49:    István, i. m.  vesefa 1890 k.: Vesefa                                
           1550).          47).           (Borbás Vince, i. m. 622);                            
                           szívded 1845:  1893: vesefa (PallasLex. I.                           
                           Szívded        242); 1911: vesefa (RévaiLex.                         
                           (Kováts        I. 572).                                              
                           Mihály, i. m.                                                        
                           416).                                                                




[VISSZA a Magyar Nyelvjárások 33. kötetének tartalomjegyzékéhez]
[VISSZA a Magyar Nyelvjárások köteteinek listájára]
[VISSZA a Magyar Nyelvtudományi Tanszék kiadványainak listájára]
[VISSZA a Magyar Nyelvtudományi Tanszék nyitólapjára]