Új nemzetközi dialektológiai folyóirat: Dialectologia et Geolinguistica

Az 1990. évi nemzetközi dialektológiai kongresszuson Bambergben alakult meg a nemzetközi dialektológiai és geolingvisztikai társaság (International Society for Dialectology and Geolinguistics). Feladatként kongresszusok rendezését és egy folyóirat kiadását jelölték meg a társaság alapító tagjai (l. MNy. 87: 107). A társaság elnöke Mario Alinei (Utrecht-Firenze), alelnöke Pavle Iviæ (Belgrád), Michael Linn (Duluth, Minnesota: USA) és Wolfgang Viereck (Bamberg). Magyarországot Rot Sándor képviseli a bizottságban. Bamberg jól sikerült kongresszusa után három évvel Budapest adott otthont az I. nemzetközi dialektológiai és geolingvisztikai kongresszusnak (1993. IV. 26-9., 1. ROT: MNy. 89: 370-2), s ugyanaz évben megjelent a tervezett folyóirat első száma is. A Dialectologia et Geolinguistica (rövidítése: DiG) a szóban forgó társaság folyóirata. Felelős szerkesztője, kiadója WOLFGANG VIERECK. A folyóirat Németországban jelenik meg (Lincon Europa).

Milyen témájú tanulmányokat közöl a folyóirat? A nyelvi variációval foglalkozókat, éspedig történeti és leíró, regionális és társadalmi változatokat és variációt tárgyalókat egyaránt. Elméleti és módszertani tanulmányok előtt is nyitva áll, s a tudományközi kutatásokat is elősegíteni törekszik. A publikációs nyelv az angol, a német és a francia. Alkalmanként más - latin írású - nyelven is szóba jöhet a közlés, ebben az esetben azonban egyoldalas rezümét kell mellékelni az említett három nyelv valamelyikén. A kézirat alakítására vonatkozó tudnivalók angol nyelven olvashatók a hátsó fedőlap belső felén.

A DiG első száma elnöki bevezetővel, M. ALINEI előszavával indul. ALINEI szerint legalább három okból fontos esemény a folyóirat első számának a megjelenése: 1. igény volt ilyen profilú folyóiratra, 2. ez jelzi a nemzetközi dialektológiai és geolingvisztikai társaság (SIDG) valódi megszületését, 3. a dialektológia felgyorsuló továbbfejlődésének a küszöbén vagyunk, s ennek fő jellemzője a tudományköziség, tehát a dialektológiának a szociológiával, statisztikával, a számítógépes tudományokkal, kulturális antropológiával, archeológiával való együttműködése. S ezen a téren a nemzetközi horizontú kutatások alapvetően fontosak, s nem lebecsülendő az ezeket szolgáló folyóirat szerepe.

A DiG első számában hat tanulmány kapott helyet. Egy német és egy japán vizsgálat magyar szempontból, a mai magyar dialektológia látószögéből különösen is aktuális és tanulságos. Ezért az előbbiről részletesebben, az utóbbiról összefoglalóan szólok.

H. SCHEURINGER a dialektológiai városnyelvi kutatások céljáról és módszereiről ír (Ziele und Methoden dialektologischer Stadtsprachenforschung: 70-91). Megemlíti, hogy a dialektológia és a szociolingvisztika feladatköréről, kapcsolódásáról s ezzel összefüggésben illetékességi köréről mintegy három évtizede folynak viták. A fő vitapont több helyütt is a városi nyelvek vizsgálatának a hovatartozása volt (az urban dialectology és a Stadtsprachenforschung néven nevezett kutatásokról van szó). A szerző joggal írja, hogy a német dialektológia - nemcsak a német, teszem hozzá - kezdetben rugalmatlanul viszonyult bizonyos új társadalmi változásokhoz (vö. MNy. 88: 162), s ez volt az egyik oka annak, hogy a szociolingvisztika önállósodása idején nem jött létre azonnal együttműködés a két tudományág között (a másik ok a szociolingvisták egy részének a dialektológia eredményeit negligáló szemlélete volt). Ma már nem vitás: a dialektológia és a szociolingvisztika nemhogy nem zárják ki egymást, hanem éppen ellenkezőleg, szükségük van egymásra, kiegészítik egymást több tekintetben is, vélekedik SCHEURINGER. A nyelvi jelenségek térben és időben élnek, függetlenül attól, milyen településtípusok nyelvhasználatáról van szó. Ilyeténképpen a társadalmi indítékú tagoltság vizsgálata mellett a nyelvhasználat területi megoszlásának kutatása sem veszíthet sem időszerűségéből, sem fontosságából. SCHEURINGER szerint a modern szociolingvisztikai városnyelv-kutatásoknak és a nyelvföldrajzi vizsgálatoknak egy átfogó dialektológiában kell találkozniuk (ugyanígy LANSTYÁK ISTVÁN: Társadalmi és területi változatok a magyar nyelvben. Szerk. KONTRA MIKLÓS. Linguistica Series A. Studia et dissertationes, 9. Bp., 1992. 114-5). A városi nyelvek kutatása változásvizsgálati szempontból különösen fontos fogódzókat, szempontokat adhat a dialektológia hagyományos vizsgálati területeinek. Scheuringer két szomszédos (egy ausztriai és egy németországi) városnak a nyelvhasználatát vizsgálja. Arra a megállapításra jut, hogy az előbbi jobban közelít nyelvhasználatában sztenderdközeli formákhoz, mint az utóbbi. A két város alapnyelvjárását tekintve megegyezik, célnormáik is azonosak nagyrészt, nyelvhasználatuk nyelvjárásiasságának mértékét az állami hovatartozás szabja meg. Az tehát, hogy a Bécs diktálta követendő nyelvi norma kevésbé nyelvjárásias, mint a bajorországi. Bajorországban nincs Bécshez fogható, nyelvileg domináns központ. Bajorország nagyobb fokú autonómiájának is következménye nyelvi különállása. SCHEURINGER prognózisra is vállalkozik: a születőben lévő (nyugat-európai) egység és az ún. európai dinamika (a majdnemhogy határtalan mobilitás) nagy regionális nyelvi változások motorja lesz, amely - így a jeles szerző - Svájc viszonylagos nyelvi elkülönülésének a gyengüléséhez, Ausztria nyugati felének lemorzsolódásához, tehát Bécs nyelvhasználatától való eltávolodásához vezet. Éppen ezért fontosnak tartja az idevágó vizsgálatok elvégzését. Hasonló fölmérésekre, elemzésekre magyar vonatkozásban is szükség volna (az ún. állami nyelvváltozatok az új típusú területi nyelvváltozatok sajátos formáinak tekinthetők SCHEURINGER szerint).

F. INOUE új japán dialektusok, tudniillik a városi nyelvjárások keletkezésének, illetőleg rendszerének jellemzőit mutatja be tanulmányában (The Significance of New Dialects: 3-27). Megállapítja, hogy a nyelvjárások Japánban is stigmatizálódtak, ám hogy mégis életképesek, azt az új típusú nyelvjárások létrejötte bizonyítja (Tokió vonzáskörzetében is létrejött egy). A fő jellemző jegyek: eltérnek a sztenderdtől; gyakrabban használják őket a fiatalok, mint az idősek; gyakrabban használják familiáris beszédhelyzetben őket, mint nyilvánosakban. Az új nyelvjárások tanulmányozása a nyelvhasználat társadalomlélektani tényezőihez s a szociolingvisztikához vezet. Az új nyelvjárások kialakulása a helyi kultúrák egy fajta feléledésének a jele, jóllehet a japán nyelv sztenderdizálódása gyorsan halad előre. A tanulmány adatait számítógépen dolgozták föl, a szerző egy tucat különböző grafikont, ábrát és tabellát is közöl. Ez a tanulmány mindenekelőtt a regionális köznyelvi kutatások, illetőleg a regionális változásvizsgálat hazai szakembereinek ajánlható a figyelmébe, annak bizonyságául is, hogy a modern ipari társadalmak hasonló társadalmi-gazdasági és kulturális változásai hasonló nyelvi változásokat, tudniillik új típusú szubsztenderd változatok létrejöttét indítják el.

A további tanulmányok: R. PENHALLURICK: Welsh English: A National Language? nyelvpolitikai és kontaktusnyelvészeti szempontból tanulságos. J. REICHAN: Theoretical and Methodological Problems Connected with Work on the New S³ownik gwar polskich a magyar nyelvjárási lexikográfusok figyelmébe ajánlható. S. ROT: Die deutschen Mundarten des Donau-Karpaten-Sprachraums und ihre Rolle bei der Ausbildung eines 'sekundären' karpatischen Isomorphismus a nyelvek közötti kapcsolatok és egymásrahatás bennünket is érintő kérdéseit tárgyalja, S. A. M. CARDOSO: Sobre a africada [tÆ] no português do Brasil a brazíliai portugál zöngétlen palatális affrikáta területi tagolódását mutatja be, valamint eredetét tárgyalja. Négy recenzió, két kongresszusi beszámoló s egy nekrológ (H. Kurathról) is olvasható, valamint a beküldött munkák bibliográfiai adatai.

A dialektológia és a szociolingvisztika közeledése, egymásra találása sürgetően követeli tőlünk a külföldi eredmények figyelemmel kísérését. Az új folyóirat is azok közé tartozik, amelyeket érdemes olvasnunk. Kívánatos volna továbbá, hogy színvonalas tanulmányokkal jelen legyenek a magyar nyelvészek is a nemzetközi dialektológiában. Az új folyóirat e tekintetben is új lehetőséget jelent.

KISS JENŐ


[VISSZA a Magyar Nyelvjárások 32. kötetének tartalomjegyzékére]
[VISSZA a Magyar Nyelvjárások köteteinek listájára]
[VISSZA a Magyar Nyelvtudományi Tanszék kiadványainak listájára]
[VISSZA a Magyar Nyelvtudományi Tanszék nyitólapjára]